Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

A város felett katonai repülőgépek keringenek. Röpcédulák ezreit dobják le. Felkapunk egyet s döbbenve olvassuk Syrový tábornok, az új miniszterelnök felhívását: nyugalomra, de egyben védelmi készültségre szólítja fel a lakosságot... Egyre sötétebbekké válnak az arcok, a rádió egyre nyugtalanítóbb híreket közöl a godesbergi helyzetről, az emberek rémhíreket suttognak egymásnak. Az alig elmúlt háborús veszély pillanatok alatt visszatért. Senki sem érti, hogy mi történik s miért akadoznak Godesbergben a tárgyalások. A hangulat percről-percre feszültebb. Elbúcsúzunk egymástól. A tervezett prohászkás munka helyett talán egészen másvalami vár reánk. Hiszen ha a háború kitörne, akkor ez a vidék harctér lenne ... « Az Egyesült Magyar Párt központjában csak szakadozottan folyik a munka. Emberek jönnek-mennek hírekkel, kérdésekkel, utasításokkal. Délután egyre szürkébb a borulat az égen. Szüntelenül keringenek fölöttünk a repülőgépek s szórják a felhívásokat. Ekkor már dermedt, apatikus halálvárás üli meg a várost, az emberek repülőtámadást és bombazáport várnak a közeli határ felől. hl