Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

meggyötört emberek nem tudnak saját erejükből segítséget találni, akkor majd tőlünk fogják ezt a segítséget megkapni...« Jellemző az igazságosságérzet mai hiányára az a mód, ahogyan a világsajtó nagy része Csehszlovákiát tartja az igazságtalanul megtámadott félnek, amiért a németek és a magyarok követeléseket támasztanak vele szemben. Pedig hát éppen a magyarokkal és a németekkel történt igazságtalanság, amikor 1918-bom akaratuk ellenére elszakították őket anyaországaiktól. Ezt mintha nem akarná figyelembe venni a nyugati közvélemény s ehelyett bennünket tekint igazságtalan támadóknak. A tényeknek ez a ferdítése olyannyira felháborító, hogy a legnagyobb erőfeszítésbe kerül leküzdeni az e fölött érzett elkeseredést. Pedig, úgy érzem, le kell küzdenünk az elkeseredést s az igazságtalanul cselekvő nemzetek elleni gyűlölet kísértését, hogy Európának ezen a jelenleg legkritikusabb helyén ne fokozzuk ilyen érzelmekkel a feszültséget, amelynek kirobbanása világháborút, világpusztulást okozhatna. Szeptember 13, kedd Hitler beszédének hatása alatt a szudétanémetek mindenütt tömegtüntetéseket rendeznek s az utcákon szavalókórusokban követelik 32