Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

csoport kiilön összejövetelére. S ezért a leányok elhatározzák, hogy kora reggel, a szentmise előtt tartjuk meg összejövetelünket, amelyen kidolgozzuk a jövő esztendő munkatervét. Szklenói cserkészleány-tábor, augusztus 1—5 A magyar leánycserkészvezetők ankétja a szklenói fenyvesek mélyén, a komáromi cserkészcsapat táborozóhelyén. Az ankéton, amelyet két egyetemista cserkészleánytestvérünk készített elő, megbeszéljük a szlovákiai magyar leánycserkészet feladatait és problémáit. Tudatára ébredtek női hivatásuk szépségének, fontosságának a kisebbségi magyarság életében. Vállalni akarják áldozatok árán is ezt a hivatást. Az utolsó estén körülüljük a lobogó tábortüzet s a lángok fénye bevilágítja a sötét fenyőfákat. Teljes bizonyossággal érezzük, hogy szentlélekjárás van a magyar lelkekben s hogy ezért már virradni kezd fölöttünk a hajnal. A tábortűz véget ér s amint odasereglünk az oltárhoz, hogy a Szűz Mária oltalmába ajánljuk az ankét elhatározásait, az egyik raj vezetője ragyogó mosollyal a szemében halkan azt mondja: ezek a leányok most mind arról álmodoznak, hogy hősi hitvestársai lehessenek a magyar férfiaknaik s hősi édesanyái a magyar gyermekeknek a kisebbségi sors viszontagságaiban. 26