Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

gresszust, mert ez a szeparatisztikus törekvések kifejezése lenne ... A prágai érsekhez mentünk ezért, hogy közismert keresztényi nagystüűségével felhívja az illető figyelmét arra, hogy a nemzeti türelmetlenség mai légkörében a keresztény vezetőembereik! fokozott kötelessége, hogy jó példát nyújtsanak a kisebbségi népcsoportok iránti nagylelkűségben. De az érsek nincs Prágában, az iratot nem adhattuk át, — így maradt nálam és most ismét eszembe juttatja azt a szűkkeblűséget, amely pusztulással fenyegeti a csehszlovák államot és az egész emberiséget. Vájjon továbbra is ezt az utat szándékoznak követni a prágai vezető körök? Azt az utat, amely például még ma sem engedi, hogy színmagyar községek vasúti állomásain magyar helységnév is legyen? S ha ezt az utat akarják követni, mi lesz ennek a vége? A Belvedere alatti kert párkánya mellől ellátni a hradžini Szent Vitus dómra és a Petřin katonai leadójának acéltornyaira. Most katonai repülőgépek keringenek ott állandóan. Ha háború lesz, vájjon képesek lesznek-e megvédeni ezt a várat és az alatta elterülő várost az idegen repülőrajok ellen? Szörnyű lehetőségek víziói rémlenek fel a tavaszi napfényben csodásan szép régi tornyokról és kicsiny emberi hajlékokról, amint meginognak és beomlanak a repülőbombák záporától. Fájdalmas a gondolat is. 15