Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

adni. Az orgánikus életet élő nyelv folyton változik. A földrajzi és a társadalmi körülmények befolyásolják. A nyelv folytonos fejlődését és gazdagságát jelentő külső és belső analógiák, a jelentésváltozások folyton elmossák és újraépítik a szó és a fogalom közötti hidat. A látható világ optikai gazdagsága végtelen. Nem egyszerűsíthető le a fogalom eddig ismert köreire. És nem fejezhető ki a szó és az írás eszközeivel. Maguk a közlési fogalmak mint a tudatos szellemi élet elemi formái, akusztikai jegyekhez kötött formák. A kiejtés rögzíti őket. Az akusztikai jegyek asszociációs optikai formája a betű, csak tökéletlen kifejezője a hangbeli tartalomnak. A nyelv folytonos változását nem képes követni. Az ür a gondolat, az akkusztikai és az optikai jegy között meghatározhatatlan. Ebben az űrben terül el a nyelvtudomány problematikájának jókora területe. A fotográfia a szemléleti valóság felületét az írásbeli rögzítéshez képest nagy tökéletességgel fejezi ki. Ez az állandósított szemlélet kibővíti az eddigi észlelödési területeinket. Optikai fogalmak alkotására tesz képessé. Ez az uj fogalom megszabadítja magát a szófogalom minden nehézkességétől. Az uj fogalom a tudat és a látás terjedelmé50