Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

totem vagy mágikus kultusz szolgálatában, ezt a primitív fokon álló népek kultúrájában és az agrár kultúrákban a népművészetben ma is tapasztalhatjuk. A népművészet minden alakítása határozott szükségleti tárgy, szerszám, eszköz vagy ruha. Ami az eszköz funkcióján felüli, az mind dekoráció. A legtöbbször itt is valamilyen hasznossági tény van elbújtatva. Pl. a nyakon, kezen kivarrott ingek, a varrás erősíti, óvja az anyagot a szakadástól. Ez a szükségletből szakadó hasznossági jelleg a társadalom fejlődése során egyre halványúl. Az előtérbe evvel együtt mindinkább maga a z alakítás módja kerül. A gótikus korszakban, a reneszánszban és az utána következő művészeti korszakokban csakúgy, mint az elhalt keleti kultúrákban, a képzőművészet — ez egyetemesen érvényes a szellemi felépítmény minden formájára — más jellemző tulajdonságot is felvesz: az osztályuralomra fejlődők birtokába kerül. A művészet is hatalamas válaszfalként mered a feltörekvő osztályonkívüliek előtt. Magában a művészetben majdnem kizárólag az osztályuralmon levők élete, érzése és szemlélete formálódik művészetté. Az osztályharc így nemcsak a termelőeszközök birtokáért, de vele együtt a szellemi felépítményekért is folyik. 32