Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

optikai képalakítás, különösen ma, az abszolút festőművészet világonlétele idején, aktuálissá teszi a festőművészettel való kapcsolatának a kérdését is, melyről nagy vonásokban már szólottunk. Moholy-Nagy László a „Malerei, Fotografie, Film" című munkájában ezeket írja: „A fotográfia ... az optikai kifejezés (t. i. festészet) eddig osztatlan terét megosztotta. A fotográfia feltalálásáig a festészet az ábrázolás és a színes kifejezés feladatait magában egyesítette. A megosztás óta az egyik tér: a szín tiszta alakítását, a másik tér: az ábrázolás alakítását öleli fel." A festőművészet mai mélypontjának és anarchiájának idején kézenfekvőnek és magától értetődőnek tűnik fel a probléma ilyetén való megoldása. De ha a társadalom és művészet belső kapcsolatát vizsgáljuk, akkor rá kell jönnünk arra, hogy a művészet mai kimerülését nem az eddigi optikai alakítóeszközök tökéletlensége okozta. A fotográfia nem mint a festőművészet tökéletesedése, hanem mint az optikai alakítás újabb differenciálódása jelentkezik. A festőművészet megváltozott szerepe a társadalomban, hozta létre ezt a töréspontot. A festőművészet, általában a képzőművészet, az ember fejlődésének első stádiumában mint a tényleges életszükséglet eszköze jelenik meg a 30