Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

nősen egymást. Lehetnek hatásaik egymásra, de egyik sem képes a másik tisztán anyagszerű feladatából bármit is megoldani. A festőművészet, különösen a romanticizmus előtti időszakaszokban erősen társadalmi szükséglet is volt egyúttal. (Templomok, kastélyok, a németalföldi patrícius házak, várak pompa és kegyszer igénye stb.) Ez a szükséglet irányította a t é m a szempontjából a piktúrát. Inkább a novellisztikus közlés és ábrázolás szolgálatában áll, minthogy optikai (szín, forma, vonal, távlat stb.) problémák alkotnák egyedüli gyújtópontját, mint az impreszszionizmus időszakától mindmáig, a l'art pour l'art periódusáig. Ma a film és a foto érett korszakában a téma tartalmi ábrázolása elesik a piktúrától. A naturiális formavilág csakis mint szubjektív, az optikai feladatokat kisérő elem marad meg a piktúrában. Ez a szétválás a piktúrában nem a formaalakítás jelenségét, de a jelentőségét változtatja meg. A fotográfia mai tökéletességi foka nem veszi át a festőművészet formabeli alakítását akkép, hogy a piktúrának csak a szín tiszta alakítását hagyja meg a formák élete nélkül. Amit a formákból átvesz, az a mai fejlődési fokon már nem tárgya többé a piktúrának. A fantázia szubjektivitásán keresztül jelentőséget és mélységet nyerő festői 14