Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)
Iratok
94 tője, az autonom egyház elleni izgatások egyik főszereplője, ki a bányászok izgatásáért már Selmeczbányán is a polgári hatóság általi bebörtönzést vont magára, a tiszai kerület által pedig, mert Koncsek Dánielt, a gymnasium egy osztályát sem végzett tót szellemű csizmadiát, a 6-ik osztály rendes tanulójául irta be, mint igazgató, megdorgáltatott; a Honban az elitéltetését gyászoló ifjúság tüntetéséről nem akart tudni ugyan, de szomorú dolognak nyilatkozatja, ha nem gyászolták volna; a szlávságot a túróczi memorandumban kitűzött ,,Okolje"-nál is szélesebb alapokra akarja fektetni; a nagyrőczei magyar érzelmű polgároknak való köszönéstől a tanuló ifjúságot, mint igazgató, letiltotta; az iskolaszolgát lakásából elmenetelre unszolta s a diákság által zaklatva távozását követeié, mert az tanitóválasztáskor nem a tót jelöltre szavazott, a tót ifjakat és lányokat irodalmilag a magyarral való fajvegyüléstől óvja és szoros elkülönülésre hivja fel. c) Hogy Bottá, volt segédtanár, nyilván tanitá: miszerint a magyarok a hazába csak bejöttek, azt a tótoktól elvéve, most a tótokat, hol csak lehet nyomják, de nemsokára megérkezik az idő, hol a tót ifjúság megedződvén, a magyarokat visszakergeti oda, honnan jöttek, Csulik tanár pedig határozottan állitá: miszerint II. József korában egy nádor vagy más magasabb hivatalnok odanyilatkozott volna: hogy a magyar nyelv csak a kocsisoknak való. d) Hogy Csulik tanár a magyar nyelvet száján kibocsájtani nem akarja és Kovalevszk y tanár könyvét tanitványai előtt a katedrához vágva azt mondá: ,,Inkább a mongol nyelvet adnám elő, mint ezt a gyalázatos magyar nyelvet!" e) Hogy a túrocz-szt. mártoni memorandum évfordulójának a tanulók általi megünneplését a tanári kar nemcsak megengedé, hanem abban tevékeny részt is vett; az Okol j e cimerének vitelét tót zászlók közepett majálisok alkalmával nemcsak szívesen türé, hanem azt a bejárat fölé fődiszül is alkalmaztatta. III. Hogy a tanuló ifjúság Szláv szellemét s a magyar elleni gyűlöletét tüntető szavak és tettek által nyilvánítja. Bizonyítja ezt: „az Okolje címernek a magyar haza címerénél nagyobbra becsülése; a szláv zászlóknak a magyar zászlóknak háttérbe szorításával való nagyobb tisztelete és tüntető használata; a tót jelvények és szerb sapkák viselete; a köztiszteletben álló, nagyrőczei magyarérzelmü polgároknak ,,ez is bajuszos magyar" gunyszóval becstelenitése (nem köszöntése) ; a magyar érzelmű esperességi és kerületi elöljáróság iránt többszöri tiszteletlen nyilatkozata és magaviselete s a mártius 15-én ünneplő hazafias polgárok azon üdvkiáltásának: Éljen a haza! előrebocsátott ocsmány szavak és „Zsivió Szlávia!" kiáltásokkal való megzavarása.
