Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Znióváralja

83 elé, mi egyébként elképzelhetetlen is volt, hiszen nagyon jól ismerték a miniszter intencióit és végső célját. De minderre azt felelhetjük, hogy ha egyáltalán lett volna is ilyen cél, az csak későbben lett a kormány céljává, akkor, amidőn a közhangulat az iskolák szellemét a tényekből megismerve, azok ellen erélyes intézkedéseket követelt. És ha így is volt, mi idézte elő ezt a hangulatot és a miniszternek ezt az elhatározását? Kétségtelenül annak a felismerése, hogy ezek az iskolák nevelőintézetei, melegágyai annak az irredentizmusnak, amely egyre fenyegetőbben árasztotta gyűlöletét a magyar állam és annak vezető nemzete, a magyarság ellen. De láttuk végül azt is, hogy 1874-ben még valamennyi mértékadó és befolyásos tényező: a miniszter és az államtitkár éppenúgy, mint az egyházi méltóságok, vagy a közigazgatási és tanügyi vezető tisztviselők meg voltak győződve arról, hogy a szlovákok által lakott vármegyékben nagy szükség van szlovák nyelvű középiskolákra is. Ezeknek a felállítását és állami ellenőrzés alatt való működését javasolták mindannyian. És ha ennek ellenére ilyen iskolákat a bezárt intézetek helyére a kormányok a további évtizedek során nem emeltek, annak legfőbb oka az a szellem volt, amely a szlovákság nacionalizmusát a politika útjain, a nemzetiségi jogok követelésében az állambomlasztó akciók területére sodorta s amely táborának tagjait nemcsak egyre jobban eltávolította a magyarságtól, hanem mindinkább szembe fordította a magyar állammal is. Ezeknek a szlovák nacionalistáknak köreiben a „szlovák nemzeti érzés" az idők során egyre inkább „magyarellenes" érzéssé alakult át és ez volt az oka annak, hogy ennek az érzelemnek táplálására, erősítésére a Felvidék szlovák tanítási nyelvű iskolát többé nem is kaphatott. 5*