Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Turóczszentmárton

54 tott tanúk közül többen azt adták elő, hogy annak tanítását az iskolában elhanyagolják, csak ímmel-ámmal végzik és sokan a gimnázium tanulói közül a IV. osztály elvégeztével más iskolába kerülve, a legegyszerűbb magyar mondatot sem képesek megérteni. A földrajz és történelem tanítása is tendenciózus annak ellenére, hogy maguknak a használt tankönyveknek tartalma nem kifogásolható. Ezekkel a megállapításokkal szemben a meghallgatott tanárok természetesen tagadták a pánszlávizmus és a hazaellenes szellem vádját, nem ismerték be a Maticzával, a Szokol-egylettel való összeköttetésüket sem és Pauliny Tóth Vilmos patronátusi elnök a jegyzőkönyvhöz mellékelt nyilatkozatában egyenesen „gonosz és aljas rágalmaknak" minősítette azokat az állításokat, melyek szerint a tanárok a magyar haza elleni érzelmeket és a magyar faj elleni gyűlöletet csepegtetik az ifjúság lelkébe. Ugyanez a nyilatkozat védelmébe vette a két segédtanárt r a cseh származású Kadavy Jánost és a katolikus diákok hitoktatóját, Sasinek Ferencet is, aki különben ismert szlovák történetíró és a beszterczebányai egyházmegye papja. összegezve a vizsgálat eredményét, a jelentés IV. részében mindenekelőtt figyelemreméltó tárgyilagossággal állapítja meg, hogy ,,a gymnasium beléletéről oly nyilvános tényeket szorgalmas kutatás folytán sem lehetett napfényre hozni, melyek a pánszláv és hazaellenes szellem és törekvés oly veszedelmes kinövései felől tanúskodnának, melyek iránt megsemmisítő rendszabály alkalmazása válnék sürgős szükségessé." És jóllehet, a hazai evang. egyház mindig kötelességének ismerte, hogy idegen nyelvű hítsorsosait igaz hazafiakká nevelje, a bizottság mégsem tartaná indokoltnak, sem célszerűnek, hogy ez az algimnázium a megtartott vizsgálat alapján a nagyrőczei és znióváraljai intézetek sorsának legyen részese. A vizsgálóbizottságnak ez a határozott kijelentése