Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Nagyrőcze

23 tettlegességig menő szóváltás ne támadna és a testvérek, legközelebbi rokonok is meggyűlölik egymást, ,,mert az egyik szláv, a másik magyar érzelmeket ápol kebelében". S mindennek oka a rőczei gimnázium szelleme, ahol ,,úgy a pártfogóság tagjai, mint a tanárok főtörekvésüket arra fordítják, miszerint helyben és vidéken a pánszláv tendenciáknak minél tágasabb alapot nyerjenek s magyar állam elleni gyűlölettel minél több jó honpolgárt megmételyezzenek." Végül kinyilatkoztatja, hogy ,,mind ez tanúvallomások és szembesítések alapján constatáltatott." A vizsgálat során megállapított, itt felsorolt tények természetesen csakhamar köztudomásúvá váltak nemcsak a megyében és a Felvidéken, hanem foglalkozott velük az egész magyarországi sajtó is. Ez a sajtó természetesen megragadta az alkalmat arra is, hogy ezekből a tényekből kifolyólag a kormány ellen a nemzetiségi kérdésben eddig tanúsított politikája miatt heves támadásokat intézzen. Ezeknek ellensúlyozására és a közönség tárgyilagos felvilágosítására szolgált az a tájékoztatás, amelyet Kramarcsik Károly a tiszai egyházkerület főjegyzője a Pesti Naplóban, a Honban és a Protestáns Egyházi Lapokban tett közzé a nagyrőczei gimnáziummal kapcsolatban lefolytatott vizsgálatról. Ugyanakkor Nagyrőcze városának polgárai közül számosan memorandumot nyújtottak be Gömörvármegyéhez, amelyben a gimnázium bezárását és helyébe egy reáliskola felállítását kérték. Ezt a kérelmet egyébként Czékus szuperintendens is helyeselte, mint ez június hó 4-én a kultuszminiszterhez intézett újabb jelentéséből

7 is kitűnik s amelyben annak a nézetének ad kifejezést, hogy a leghelyesebbnek tartaná, ha a kormány a szlovákok között kizárólag állami iskolákat állítana fel, amelyekhez a taná7 Czékus István szuperintendens 1874. június 5-én 774. szám alatt kelt jelentése. Iktatva a kultuszminisztériumban 851. szám alatt.