Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Nagyrőcze

20 alatt kelt jelentését június 4-én terjesztette be.

6 Ez a jelentés beszámol a vizsgálat idejéről, módjáról, és eredményéről s ezért, mint a további eljárások alapjául szolgáló dokumentum, kiváló fontossággal bír. Czékus István mindenekelőtt megállapítja, hogy a miniszteri rendelet vétele után báró Prónay Gábor ev. egyetemes felügyelő, valamint Zsedényi Ede tiszai egyházkerületi felügyelő által is felszólítva, bizottságot alakított s annak elnöki székébe maga mellé Szent-Iványi Miklós volt esperességi felügyelőt vette. A bizottság tagjai lettek Szontágh Pál és Sziklay Ede előkelő és köztiszteletben álló egyháztagok, Gál János rozsnyói egyházi felügyelő, Hoznék Náthán főesperes, Bartholomeidesz László és Mikola György alesperesek, Kramartsik Károly tanár és kerületi főjegyző, valamint Jankó Miklós kerületi jegyző. Ez a bizottság május 17-én Sajó-Gömörben előzetes tanácskozást tartott a foganatosítandó vizsgálatnál alkalmazandó eljárás megbeszélésére, majd másnap megjelent Nagyrőczén s ott három napon át, május 20-áig folytatta vizsgálatát. Határozatát május 29-én, SajóGömörben újból összeülve hozta meg. Leszögezi a jelentés mindenekelőtt azt, hogy a „f'ótonodai pártfogóság sem egyházunk autonómiáját tiszteletben nem tartja, sem hazánk jólétére közre nem működik." Ennek a megállapításnak igazolására felemlíti a bizonyítványoknak szlovák és magyar nyelven való kiállításánál tanúsított ellenállást, majd azt, hogy éppen Daxner István főgimnáziumi felügyelő, valamint a patronátus és a tanárok voltak azok, akik a ratkói memorandumban azt a vádat hozták fel a gömöri esperesség ellen, hogy az kalvinizálni és magyarosítani törekszik, valamint ők voltak azok is, akik Maday Károly szuperintendenst egyházlátogatása alkalmával nem akarták fogadni és az evang. egyház kebelében az autonomisták és a pátens hívei között 4

1 Lásd a XII. számú iratot.