Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Iratok

125 élet és egyházszeretet fejlesztése mellett a magyar állami élet és magyar haza iránt táplált szent érzelmeket is nemesíteni, s az idegen nyelvű és nemzetiségű hitsorsosokat arra, hogy e hazát saját édes hazájuk gyanánt tiszteljék és szeressék — idomítani és növelni hazafias főkötelességnek ismerte mindig: sem indokoltnak, sem célszerűnek nem tartaná e bizottság, hogy ezen algymnásium is N.-rőczei és zniói társai sorsának részese legyen. Mivel azonban a T. Sz. Mártoni algymnásium oly férfiak által alapittatott, kik a megmásíthatatlan történeti tényekkel kiegyezni, tót anynyelvük szeretetét s a tót népfaj culturális s magyar állami igaz érdekeit ezen magyar haza szeretete és állami jogaival összeegyeztetni nem tudják; — beléletében nem adta nyilvános jeleit azon szellemnek sem, mellyel e hazában kell a nemzedéket a tudományok és ismeretek előcsarnokán keresztül a hazafiság szentélyébe elvezetni, hogy ott felbuzduljon, lelkesedést tanuljon a haza sz. ügyeiért; oly módon alapíttatott, hogy az, az ev. egyház neve alatt, jótékonyságát nyervén, ettől nyilvánossági jogot élvezzen ugyan, — a tulajdonjogot azonban tőle megvonja, anyagi és szellemi ügyeibe való törvényes befolyástól, alapítási okmány érve alatt, őt elzárja; — mivel a T. Sz. mártoni ev, egyház akkor, mikor telkét — a turóczi ev, esperesség akkor, mikor a tanépületet, tehát az ev. egyház elidegenithetlen vagyonát telekkönyvileg a patronatusra átkebleztette s ezenfelül még a „magyar nemzeti intézet" alapitványait, még pedig az alapitványozók megkérdeztetése nélkül, ezen tót nyelvű gymnásium patronatusának, tehát az első alapítás céljával ellenkező irányú tanintézet tulajdonába bocsátotta, — mikor ezen anyagi áldozat árán is, természetes és törvényes főbb hatósági joga helyett avval, hogy a 220 tagból álló patronatusban, 12 egyháza 1—1 szavazattal legyen képviselve, megelégedett: oly példátlan tényt követett el, mely a tulajdonsértés és jogfeladással egy; mivel úgy az ev. egyházegyetem, mint a magyar állam közös érdekeinek sokkal megfelelőbb, hogy ha oly tanintézetek száma szaporodik, melyeknek az általános, tudományos szempontokon felül még különös magyar nemzeti hivatása is van — mely nem lehet egyéb, mint az idegen ajkú és nemzetiségű szülők gyermekeit saját anyanyelvükön s mégis magyar nemzeti szellemben, a magyar hazát szerető és hasznos polgárokká felnevelni — mintha az ily tanintézetek kevesbitése, vagy épen már sorba egymásután megsemmisítése által, egyrészt a nemzetiségi féltékenység és torzsalkodásnak enged nagy tért, — másrészt a fajrokon nemzetek tanodáiba kivonulni mintegy kényszeríti őket, s ez által idegen, talán épen ellenséges