Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Iratok

103 kezeténéi fogva nem inquisitorialis, de felügyeleti, esetleg birói természetű lévén. Arra egyébiránt, amit Nagyméltóságod megbízatásából teljesíthetőnek s olyannak találok, ami nem az abstract fogalmak, de a hozzáférhető reális tények körébe tartozik, már most is szívesen nyilatkozhatom késznek, t. i. a tanári értekezleti jegyzőkönyvek s a használt tankönyvek, — melyeknek cimei egyébiránt is fel szoktak évenkint az évi Értesitvényekben a N. mélt. Ministeriumhoz terjesztetni, vagy kéziratok bekivánására s felterjesztésére, ha csak ezeknek feljuttatását az általam alább megjelölendő uton Nagyméltóságod célszerűbbnek nem találná. Addig is, mig ez iránt Nagyméltóságod utasitását s a tiszti vizsgálat alapjául szolgálandó fentérintett adatokat venném, bátor vagyok Nagyméltóságodnak elmondani azt, amit a szóbanlevő intézetekről tudok s amit csakugyan személyes megfigyelésem utján, t. i. a mult évi május hóban eszközölt kánonszerü visitatiokor volt alkalmam róla tapasztalni. Turócz. Sz. Mártonban lévén, az algymnásium megvizsgálására egy teljes fél napot fordítottam, mi mellett segédeim és tanúim a turóczi egyházmegye elöljárósága s különösen annak világi felügyelője, Révay Ferdinánd úr voltak. Az ifjúsággal tartott vizsga sajátmagam által vezettetett s szintoly beható, mint a tanárokra és tanulókra nézve váratlan volt. Tekintve azon körülményt, hogy arra sem ezek sem azok elkészülve nem lehettek, az eredménnyel okom volt megelégedve lennem. Állithatom ezt jelesül a magyar nyelvről is, mely a vizsga egyik kiváló tárgyát képezé. Valamely haza ellenes szellemnek vagy iránynak jeleit és nyilatkozatait sem a tanároknál, sem a tanulóknál, e vizsgánál nem vettem észre, sőt a turóczi tisztelt megyei közönség részéről, melynek székhelye pedig Turóczszentmártonban van s melynek számos kitűnő tagjával a visítatio alatt folyvást érintkezhettem, sem volt alkalmam e részben valamely terhelő adatokat vagy határozott panaszokat hallanom. Ellenben a vizsga alkalmával egy örvendetes dologról, t. i. arról győződtem meg, hogy az intézetben a vallásra és a vallásos szellemnek a növendékeknél ébresztésére és ápolására különös gond és nyomaték fordittatik. Meg lehet, ez számos modern gondolkozású ember előtt közönyös vagy éppen visszás valami; nekem örömömre szolgált, mert én, elnézve minden egyebektől, tökéletesen osztom azt az állítást, melyet éppen e napokban olvastam a „Pester Lloyd" egyik számában: „der Staat kann die religiös-ethische Erziehung des Volkes nicht entbehren." A vizsga után jelenlétemben pártfogási ülés tartatott, melyben egyebek között abbeli felhívásomra, hogy a magyar nyelvtan és irodalom tanitásán kivül még legalább egy tudomány magyar