A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

ügyét, s kit kívánnak jövendő magyar színigazgatónak. A Szinpártoló Egyesület is elküldte a maga megbízottait, megtárgyalták a kérdést a legteljesebb tárgyilagossággal és egy memorandumban foglalták össze álláspontjukat. Mi történt ezután? Az országos hivatal sem az ankét határozat át, sem a Szinpártoló memorandumát nem vette figyelembe, nem volt tekintettel a magyar közvéleményre, hanem politikai körök és kijárok befolyására olyan embereknek adta ki a magyar szinikerület koncesszióit, akikkel szemben a magyar közvélemény bizalmatlansággal viseltetik. Bizonyos hivatalos köröknél a magyar színészet kérdésében nem a kulturnivó fönntartása a mérvadó, hanem ellenkezőleg, a kulturnivó lesüllyesztése. És aki ezt a fölfogást szolgálni hajlandó, az sokkal kedveltebb személy, mint aki becsületesen kiván dolgozni egy nép kulturája érdekében. Először korlátozták a magyarországi színészek föllépését és ezzel megnehezítették a magyar színjátszás kellő nívón való tartását. Azután korlátozták a sziniidényt a két legnagyobb szlovenszkói városban: Pozsonyban és Kassán. A szubvenciókat a minimumra szállították le és a színigazgatókat a hivatalos körök a saját szájizük szerint választották ki. Kell ennél többet mondanom? Aki azt állítja, hogy a csehszlovák kormányzat támogatja a magyar kulturát, az nézzen meg - 43 -