A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

reskedelmi akadémiánk is csak mint tago­zat működik még ma is, amire különben egy más helyen már rámutattam. Feltűnően emelkedett a tanoncok száma s az iskola­ügyi minisztérium nagy gondot fordit a ta­noncoktatásra. De nem a magyar nemzeti­ségüekre, akiknek legújabban olyan tanító­kat ad, akik magyarul nem is értenek, amint ezt a losonci pálda mutatja. AZ EGYETEMI MAGYAR TANSZÉK A főiskolák költségvetése 149 milliót tesz ki a jövő költségvetési évre, azaz 6.5 millió­val többet, mint az ezévi. Hiába keresünk azonban ezekben a tételekben bármit is a magyar ifjúság tudományos képzésére, ott nem találunk semmit. Évek óta húzódik a magyar egyetemi tanszék kérdésének a megoldása. Ez a kérdés köz­megelégedésre csak egyetlen módon old­ható meg. Ha a szlovenszkói magyar taná­rok között nincs erre alkalmas ember, aki az egyetem tanári karának a véleménye alapján kellő tudományos felkészültséggel rendelkezne, akkor meg kell hivni erre a tanszékre egy ma­gyarországi tanerőt. Ha a cseh egyetemen ukrán, orosz és más­féle nemzetiségű tanárok taníthatnak, akkor nem fordul fel a világ, ha a magyar tanár­jelölteket a magyar irodalomra egy ma­gyarországi tudós fogja tanítani. Ha azon­ban ezt a tanszéket egy csehszlovák nem­zetiségű egyénnel töltik be, akinek sem a magyarsághoz, sem a magyar diáksághoz semmi köze sincs, ugy ezt az egész ma­gyarság sérelmének fogjuk tekinteni. — 36 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom