A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

Nem hallgathatom el azt a botrányos esetet sem, amelynek a hőse Horečný magyarbéli plébános, aki Dunaujfalun magyar gyermekekből szervezett önhatalmúlag egy szlovák osztályt és miután a magyar gyermekek nem akartak átmenni a szlovák osztályba, megfenyegette őket és szüleiket, s katolikus paphoz nem méltó botrányos módon viselkedett. A VALLÁSTAN - ÁLLAMNYELVEN Amióta megjelent az iskolaügyi referátus rendelete, hogy az államnyelvü iskolákban, legyenek azok államiak, községiek vagy felekezetiek, a vallástant is államnyelven kell tanítani, tekintet nélkül a gyermekek nemzetiségére, azóta ezen a téren egész anarchia állott be. A magyar gyermekek nem értik meg a szlováknyelvü hitoktatást, s igy most már valláserkölcsi nevelésük is veszélyeztetve van. Ennek a rendeletnek a végrehajtása semmiképen sem bizonyítja azt, amit a miniszterelnök ur állandóan hirdet, hogy a kisebbségek helyzetében nálunk állandó javulás észlelhető. Nem folytatom tovább. Az általam előadottakból egy tárgyilagos, az igazságnak megfelelő képet akartam adni a mi kisebbségi helyzetünkről, kulturális viszonyainkról és különösen az iskolaügyi miniszter ur által annyira magasztalt iskolapolitikánkról. Az egyes esetek csak magyarázatul szolgáltak annak a rendszernek a megértéséhez, amely itt a kisebbségek kulturnivójának le— 30 —