A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

mánykörök figyelmét a kisebbségi kérdés gyökeres rendezésére, s föltárjuk őszintén, tárgyilagosan a helyzetet. Ha ez most is hiábavaló lesz, akkor följogosítva érezzük magunkat, hogy minden eszközt és módot igénybe vegyünk, amelyekkel helyzetünkön javítani tudunk. Hogy mindaz, amit a föntiekben a magyar kisebbség szomorú helyzetéről, kulturális visszaszorításáról elmondottam, nem üres beszéd, hanem tényeken alapul, azt az alábbiakkal fogom bizonyítani. A TÓTMEGYERI ESET Arra nézve, hogy az iskolaügyi hatóságok hogyan kezelik a magyar iskolák ügyét és mikép intézik el a magyar szülők iskolai kérelmeit, álljon itt példának a tótmegyeri eset. A Tótmegyeren lakó magyar szülők 1933 óta szorgalmazzák a helybeli szlovák tannyelvű római katolikus népiskola mellett a magyar párhuzamos osztály létesítését. Utoljára 1936 augusztusában kérte 109 tanköteles magyar gyermek szülője írásban ezt. A nagyszombati egyházmegyei hatóság azt válaszolta, hogy elvben nem foglal állást a magyar osztály megnyitása ellen, azonban a magyar szülők teljesítsék a bratislavai tanügyi referátus által megjelölt föltételeket. Erre a tótmegyeri szülők jogi képviselője a tanügyi referátushoz fordult s kérte, hogy közöljék a föltételeket, hogy az érdekelt szülők a követelményeknek eleget tehessenek. Most jön az érdekes dolog. - 24 -