Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)

Bevezetés

szlovák népszámlálás mentes az ilyen esetektől. A kétféle népszámlálás hasonló téves adatai azonban kiegyenlítik egymást, de ezen felül marad még valami, ami kétségtelenül a cseh-szlovák népszámlálás kárára billenti a mérleget. Ez a cseh-szlovák számlálóbiztosok felülvizsgálási joga, mely így a cseh-szlovák eredményeket teszi végeredményben korrigált adatokká. Elméletben akceptálható ugyan, hogy lehetnek esetek, mikor a szakszerűséggel megállapított adatok jobban megközelítik a valóságot a szubjektív megvallásnál, de ez mégis veszélyes módszer, mert szinte emberfeletti tárgyilagosságot kíván, mi nem lehet meg általánosságban egy nemzetiségi állam teljes számlálóbiztosi karában. A kérdés végeredményben tehát a szubjektív megvallás, vagy az objektív ismérveken alapuló megállapítás alapján felvételező módszerek alkalmasabb voltának kérdésén dől el. A szubjektív alapon álló népszámlálás tétele a következő : ha egynyelvű a megszámlálandó, úgy a kérdés nem vitás, ha több-, vagy határozatlannyelvű, úgy őreá bízatik, hogy melyik mellett dönt. Ez annyira tiszta szabály, hogy a körülményes és sok minden feltételt megkívánó objektív ismérvek alapján álló rendszer nem igen érhet fel hozzá. Helyesen állapítja meg Petrov, hogy egy nemzetiségi állam népszámlálási adatait mindig bizonyos fenntartással kell tekinteni, korrigálódnak azonban az ilyen adatok, ha sorozatosan vesszük őket figyelembe, vagyis, ha egy-egy helység több egymásután következő népszámlálási adatát egybevetjük.

3 Ez esetben azonban természetesen az illető helység összes egymásután következő népszámlálási adatát kell számba venni és nem úgy, mint V. dr., ki egyes népszámlálásokat egyszerűen átugrik. Az átalakulásban lévő, következetlen adatsorú helységek tekintetében igen helyesen magyarázza meg a helyzetet Kovács Alajos: 4 »... ha feltételezzük, hogy egyeseknél, akik két nyelvet beszélnek, az anyanyelvet nem helyesen, felületesen, vagy részrehajlóan állapították meg, akkor ez a hiba a másik irányban is előfordulhat, tehát a magyarul tudó nem magyarok között is lehetnek olyanok, akiket tulajdonképpen magyar anyanyelvűeknek kellett volna minősíteni. El kell ismernünk, hogy ilyenféle lehetőség az államnyelv irányában minden esetre nagyobb mértékben megvan, mint más nyelv irányában . . .« Majd megállapítja a magyar statisztika pontosságát és így folytatja : »Az, hogy egyes községeknél egyik népszámlálásról a másikra feltűnőbb változások mutatkoznak, a következő évtizedben pedig éppen fordított irányban, nem változtat ezen a megállapításon . . . Némely községnél évtizedekig tart az az állapot, hogy a lakosok két nyelvet egyformán beszélnek és nemzeti öntudatuk egyik irányban sem fejlődik ki határozottan. Fényes Eleknek kereken ioo évvel ezelőtt megjelent munkájában sok esetben találjuk ezt a kifejezést : magyarosodó tót falu, vagy : lakosai a magyar és német nyelvet egyformán beszélik. E községek egy része ma is német, vagy tót többségű, de van olyan is, ametyikben ma már nyoma sincs a német, vagy tót nyelvnek. Viszont Fényes Elek magyarnak jelez sok olyan községet, amelyeknek ma jelentékeny német kisebbsége van, vagy amelyben esetleg a németség azóta többségbe 3 Příspěvky ... 5. o. * Magyar Statisztikai Szemle 1934. szám. 8