Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A határvonal további szakaszai
(kb. 34% szl.) szerint magyar-szlovák, Fényes szerint szlovák. Magyar népszámlálások : 38-41-38-59% magyar, 1919-ben még szintén 22%-ban magyar, a további két cseh-szlovák számláláson szlovák (15 és 9% m.), 1938-ban ismét 81%-ban magyar. Ez az adatsor mutatja, hogy a község van annyira magyar, mint szlovák. 12 2 Losonc és Rimaszombat között a fele úton fekszik a nyelvhatáron színmagyar községek által övezve Kétkeresztúr községe. Lakossága vegyes, adatainak összessége azonban a magyarság túlsúlyát mutatja. Czoernig óta vannak önálló adatai, azelőtt két puszta volt. Czoernig térképén magyar. A magyar és cseh-szlovák népszámlálásokon ötször volt magyar és háromszor — 1900, 1919 és 1930-ban — szlovák többségű. 12 3 A nemzetiségi szempont mellett, földrajzi fekvése is a magyar oldalra sorozza. V. dr. Rimaszombat városát is reklamálja. Erre csupán annyit, hogy a városnak más mint magyar adata, soha nem volt. Nyelvhatármenti város lévén, beszivárgás útján való szlovák szórványa mindig lehetett, — Fényes és Šembera 12 4 is említenek szlovák kisebbséget — de az 1919. évi cseh-szlovák számlálás is csak 10 % csehszlovákat tudott a városban összeírni. Az, hogy az 1921. és 1930. évi számlálások 21%-ra, majd újabb ugrással 40%-ra emelték a cseh-szlovákok arányát, mit sem változtat a város tökéletes és színmagyarságán. A város szomszédságában Rimatamásfalva és Dúsa községeket említi V. dr. Rimatamásfalva a magyar etnikumba ékelődő község, melynek lakossága származás szerint ugyan vegyes, de a magyar környezet hatása alatt már régebb ideje magyarnak tekinthető. Pesty írja, hogy »lakossága eredetét tekintve, nagyon vegyes és legújabbi lakossága az itten letelepedett tótokkal szaporodott«. A Lexicontól és Bartholomaeidestől 12 5 kezdve egészen 1919-ig, Fényes és az 1880. évi számlálás kivételével, mindig magyar. Fényes a Pesty-féle közlésnek megfelelően szlovák-magyarnak jelzi, 1880-ban 68%-os szlovák többség adódott 25% magyarral szemben. 1921ben a magyarság relatív többségben van (49% m., 46% szl.), 1930-ban pedig a szokott módon a szlovákok mutatnak ismét többséget (69% szl., 29% m.). A község egybe van építve Rimaszombattal és nemzetiségi fejlődését a város határozza meg. Ennek megfelelően 1938-ban ismét magyar volt (89% m., 10% szl.). Dúsa Pesty közlése szerint szlovák szigettelepülés, lakossága több északrimavölgyi községből telepedett ide. Bartholomaeides, Fényes és Šembera ennek megfelelően szlováknak is jelzik. A Lexicon és Czoernig szerint azonban magyar, ami azt mutatja, hogy a telepesek magyar környezetük következtében már abban az időben is kétnyelvűek voltak. 1880-ban 5.8% magyarja volt, 41% szlovák ellenében. A szlovákság azután tovább gyengült és az első két cseh-szlovák számláláson is csak 26, illetve 34% arányban jelentkezett viszont. A 20-as évek folyamán szlo12 2 Losonc alatt van néhány község, ahol 1938-ban erős arányerejű szlovák kisebbségek vannak. Ezek a cseh-szlovák telepítés maradványai, kik alkalmasint még eltávoznak. 72 3 A magyarok arányszámai: 74-91-49-56-42-51-27-77%, a szlovákokéi: 20-9-50-4455-47"73;23%12 4 Šembera indokolatlanul magasan 1600-ra becsülte a szlovákok számát. 12 5 Bartholomaeides László : Inclyti superioris Ungariae comitatus Gömöriensis Notitia historico — geographico — statistica. Lőcse, 1806. A szerző megyebeli evangélikus lelkész volt, munkája általános bizalomnak örvend. 55
