Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A határvonal további szakaszai
övez a magyar etnikai terület.) A két helység fekvésénél fogva nem volt elkülöníthető a magyar területtől. A másik két szlovák község a Galánta feletti Hódi és Nemesnebojsza. A két falu ugyancsak mélyen nyúlik be a magyar etnikumba és Galánta közelsége következtében nehezen lettek volna elválaszthatók a várostól. Nemesnebojsza egyébként sem tekinthető tisztán szlovák helységnek, mert adatsorában elég sok magyar vonatkozás van (Lexicon 10 0 és Korabinsky : magyar, Czoernig: magyar-szlovák, 1919 és 1921 : 21—34% magyar). Fekvése alapján Hódin szintén van egy kétnyelvű réteg, mely az első két cseh-szlovák számláláson is tartotta magát, mégpedig jelentékeny, 38 és 27% arányerőben. V. dr. szerint a szóbanforgó szakaszon harmadik helyen is leszelt az országhatár szlovák helységeket a szlovák nyelvterületről, ez azonban téves állítás. Szerinte Vágvecse, Tornóc és Vágsellye is szlovák helységek. Nos, Vágvecsének és Tornócnak 1930-ig nincsen szlovák többségű adata és a két község adatsorában az 1930. évi népszámlálás az egyetlen alkalom, mikor szlovák többségűeknek szerepelnek. Vágvecsére Pesty szerint az 1600-as évszázad folyamán morva telepesek jöttek, kik a községet jelentékeny mértékben elszlávosították. Ezeknek utódai csak kisebbségi töredékként maradhattak meg, mert a Lexicon, Fényes és Šembera kizárólagosan magyarnak mondják a községet és csak Czoernig, valamint Pestynél találunk szlovák kisebbséget. A magyar népszámlálásokon 19-14-9-16% a szlovák kisebbség arányereje, mely az első két cseh-szlovák számláláson sem jelentékenyen erősebb : 21 és 25%. Tornóc Cseh-Szlovákiához való csatoltatásáig teljesen magyar község volt és nincsen adata, mely mást bizonyítana. A község határához ugyan tartozott néhány major, hol szlovák cselédnép lakott, de ezek az összlakosságnak csak kis hányadát tették ki. 1919-ben is csak 13 % szlovák volt a községben. 1921-ben felszorították a szlovákok arányát 34%-ra, a 20-as évtized folyamán pedig cseh-szlovák agrártelepítést eszközöltek a község határában, mi újabb ugrással erősítette fel az itteni szlovákok számát. Az 1930. évi népszámlálás a maga módja szerint Vágvecsét 62%-ban és Tornócot 56%-ban mutatta ki szlovák többségű helységnek. 1938-ban a két község természetesen ismét magyar volt. Vágsellye adatai vegyes lakosságot bizonyítanak, mely ha származásilagnemis, de magyar környezetében ma inkább magyar túlsúlyúnak mondható. Pesty közli, hogy a lakosság 3/ 4 része Felsőnyitrából és Trencsénből hozott telepes, 1/ i része pedig idevaló régi kálvinista (vagyis magyar). A népszámlálások előtti adatai jobbára magyar többségűnek mondják Vágsellyét — Lexicon, Czoernig, Šembera : magyar-szlovák (velük szemben csak Korabinsky mondja szlovák-magyarnak, Fényes pedig magyarnak). A magyar népszámlálások kimutatásai felváltva mutatják általában csekély mértékben magyar vagy szlovák többségűnek (1880-ban 65% szl., 1890-ben 55%m., 1900ban55% szl., 1910-ben 92% m.), a csehszlovák számlálásokon a szlovákok vannak fölényben : 46 (relatív többség)-62-6i % arányban. 1938-ban ismét a magyarság kerül döntő fölénybe (93% m.). Mint látható, nem lehet arról szó, hogy Vágvecse és Tornóc esetében szintén összefüggő szlovák községeket vágott volna le a határ, mely ellenkezőleg itt pontosan a nyelvhatáron fut, Vágsellye pedig magyar túlsúllyal bíró vegyes sziget a magyar nyelvterület belsejében. 100 Petrov ugyan ezen adat helyességét kétségbevonja. 47
