Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)

Bevezetés

a magyar élet természetszerű hatása törvényszerűséggel azidőben is kellett hogy érvényesüljön a szóbanforgó helységekben és területszakaszokon. Az általánosan elismert Pesty-féle adatokat (1864), Czoerniget (1850), Fényest (1830) és az 1773. évi Helységlexikont is minden esetben sorozatosan kellett volna felhasználnia és nem a tendenciózusan alkalmazható adatok kiemelésével. Annál is inkább, mert a vonatkozó helységek lakosrétege már ezidőben is folytonosan azonos volt és új települések csak teljesen elvétve fordultak eló. Korabinsky (1786) adatainak hasonló módszer szerint való sorompóba állítása ellen sem lehet szavunk, mert ezek összehasonlítás útján nagyrészt kiállják a próbát. Szirmay zemplénmegyei közlései ugyancsak teljes bizalomnak örvendenek, hiányoljuk ellenben Bartholomaeides adatait Gömörben. Nem fogadhatjuk el a Vályi-féle adatokra való hivatkozást, mely adatokat éppen Petrov minősíti szószerint teljesen megbízhatatlanoknak és felhasználhatatlanoknak.

1

1 Thiele és Hornyánsky adatainak elhibázott alkalmazásáról már szólottunk.

1

2 De meg kell itt még említenünk, mint érdekességet azt is, hogy V. dr. mellőzi a szláv kutatók (pl. Niederle, Stodola) által természetes előszeretettel használatos szlovák származású Šafárik

1

3 és a cseh Šembera

1

4 adatainak felhasználását és helyettük inkább a németeket, vagy vélt németeket : Thielet, Hornyánskyt, Fickert favorizálja. (Vájjon ebben egyedül tudományos szempontok vezették-e?) Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy V. dr. adatfelhasználó, valamint bizonyító módszere teljesen hiányos és célzatos. Több tanulmányomban alkalmaztam azt a módszert, hogy az egyes helységek nemzetiségének, vagy nemzetiségük alakulásának megállapítása céljából összeállítottam teljes adatláncolatukat. Akként, hogy beállítottam mindazon forrásanyagbeli adatukat, mely forrásokat a magyar és cseh-szlovák illetékes kritika egyaránt megfelelőeknek ismert el, majd az összes népszámlálási eredményeiket. Mondhatom, hogy szinte kivétel nélkül pontos következtetésekhez tudtam jutni. Ezt a legbiztosabb módszert azonban V. dr. — mint mondottuk — nem alkalmazhatta, mert ez a legtöbb esetben ellene bizonyított volna. 1

1 Příspěvky . . . 24* o. 1

2 L. Thiele : VI. kötet, utolsó (371. o.). Nachricht : »... zu Gebote stehenden literarischen Hilfsmittel . . .* — tehát írásbeli forrásokból merített. — L. Hornyánsky : Vorrede, — ő ugyancsak. 1

3 Národopis 1842. 1

4 Mnoho-li jest Slováků. Časopis Českého Muzea 1876. 12