Sziklay Ferenc: A világ ura

IX. NAPJA ISTEN HARAGJÁNAK ... És mintha mi sem történt volna, folytatták az életet. Tavaszi eső esett odakünn, olyan volt az ég, mint egy szürke kopott sátorponyva, melyen át ritkán, de makacs következetességgel szitál az egyhangú ködeső. Caduc papának nem akadt dolga a csillagával, mert elbujt a felhők mögé. Goldhand ur figyelmes volt és előkelő. Ujabb és ujabb mulatságról gondoskodott, hogy elszórakoztassa a vendégeit. Végre kiderült. Utolsó nap. Március huszonharmadika. Ma este! —• És csodálatos, mind a hárman valami jóleső izgalommal várják csak a végzetes órát, mintha egy világhírű, agyonreklamirozott film bemutatójáró.! lenne szó. Dzsingiszkánról, vagy a Hindu Síremlékről. Estére azt tervezték, hogy elmennek az Opera-bálba, melyet ezidén „Világ vége" bálnak rendeznek. A halálfélelemből játék lett, kacérkodás a legnagyobb úrral, a kaszás királlyal... ... Már ott vannak a bálon. Az álarcosok, — persze az álarcuk a Goldhand-féle, valódi, egyedül biztos üstökös álarcok paródiája, — festői kavargásban rajzanak az óriási teremben. Ezer szín, száz meg száz ötlet kavarog vadul, párokba verődve a parketten az érzékcsiklandó jazz-muzsikára. Mindenki az üstökös motívumot variálja a jelmezén, hol uszálynak, hol fejdisznek van alkalmazva. Két üstökösfejet imitál az egyik hölgyön a mellszoritó, csóvája a háton átkarolva tartja a kurta kis szoknyát. A másikon a szoknya áll csupa üs96