Sziklay Ferenc: A világ ura

szorongott félelmében, —- vagy mért nem vittél el engem is magaddal? És a jó anya eljött hozzá a rágondolása áltai és megvigasztalta. „Mert ki gyermekét szerette, Gondját sir el nem temette". Az elmúlás gondolatában nyert egyensúlyt megkínzott lelke Igen igy lesz jó. Ha jön a „dies irae". ö nem száll szembe az Isten akaratával. Letépi magáról az álarcot, még ha kényszeritik is. Maradjon egyedül az a gonosz ember s aztán haljon éhen, vagy kínozza halálra a lelkiismerete! Ugy rontott rá az álom a divány sarkában. Nem pihentette ugyan, rémes víziókkal kínozta reggelig, csak mikor szürkére festette a sápadt hajnal a szobát s Éva felfázott a könnyű ruhácskában, akkor bujt be. ha undorodva is, a selyem paplan alá. Ugy találtak rá másnap délfelé, mikor már feltűnt hosszú bentmaradása, deliriumos önkívületben. Nyitott, de nem látó szemmel nézett szembe az apjával, komornával, nem ismerte meg őket. Ideges sikongással kergetett mindenkit magától. Az elhívott orvosprofesszor tanácstalanul magyarázta, mikor alapos vizsgálatát befejezte: — A szervezetben semmi rendellenességet nem konstatálok. Tüdő tiszta, szemreflex, szemfenék hibátlan, tehát az agy is rendben van. Tífuszról szó sem lehet, mert a hőmérséklet normális. Csak a fokozottabb szívműködés ad valami támpontot, hogy valami idegrázkódtatáson alapuló hisztériás konvulzióval állunk szemben. Fz most rendkívül gyakori jelenség szinte epidémikusnak lehetne mondani, ha fertőző lehetne. Valószínű, hogy az üstököstől való félelemre vezethető vissza. Egyelőre nem Iátok közvetlen veszélyt. Idegcsillapítót adok, injekció formájában és abszolút nyugalomra van szüksége. Este mégegyszer eljövök. Qoldhand félőrülten szaladgált a kertben, vagy 91