Sziklay Ferenc: A világ ura

kipusztítom a bűnös emberiséget. Hárman maradunk az uj, szebb élet kezdetétül. Caduc ur megijedt az elszánt szavaktól. — Nem, nem! Mégsem. — És ha Goldhand Ádámnak nem jut eszébe a szerencsés ötlet, de sorsára hagyja a földet? Ha odaszegődik a másfélmilliárd mellé plusz egynek s engedve a tömeghisztériának, élvezetekbe süllyedve várja a végítéletet könnyelműen? Uram! Én azóta, hogy az üstökös megzavarta a világiélek egyensúlyát s minden ember állattá fajult, renyhe, hedonista állattá, félelemből, vagy felszabadult ősi ösztönei miatt — dolgozom. Lehet mondani, egyedül dolgozom céltudatosan. Józanul és szakadatlanul. Kiért? Miért? Kell nekem valaki a földön? Bizonyítok. Én voltam azelőtt a legzüllöttebb ember, mert, ha kellett, a világ legszebb asszonyait megvehettem a pénzemen. A pénz mindenható uram, én tudom, mert voltam napszámos koldusa s ma vagyok korlátlan tirannusa. És ma senki nem kell! Az első látásra, nem, az első hirre, melyet Evelinről kaptam, a szivek királyából karthausi barát lett. Valami egészen csodálatos előérzés volt ez, melyet nem tudok magamnak észelvekkel megmagyarázni. Mondja uram, nem csoda az, nem szimbólum, nem a gondviselés ujjmutatása? Egy uj Éva és egy uj Ádám. Egy uj paradicsom uj ősapái. A világfejlődés minden eszköze, a finom izlés, fejlett tudás minden értéke bennünk és körülöttünk. Nem szerencsésebb kezdet ez, mint a primitiv majomember életbeindulása? A szenvedélyes szóáradat egész magával ragadta az egyoldalúan kiművelt, különben szinte gyöngeelméjü tudóst. — Igaza van! — Ön bosszút akar, apám, én üdvösséget! Jó lesz igy! Úgyis igy készíttettem el a híres „csalhatatlan" Goldhand-féle gázmaszkák^t. Minden valódi rajtuk, csak a védjegy bélyegzőjének egy titkos tűszúrása teszi tökéletlenné a tömítést. Csak a lelkiismeretemet akartam 82