Sziklay Ferenc: A világ ura

dóan borús, esőbe fordult idő pihenését és sorra járták Bécs látnivalóit, Bädeckerrel a kezükben, a Szent István­dómtól kezdve a „Kunsthistorisches Museum"-ig. Goldhanddal csak vacsoraközben találkoztak. Ki­mért volt és tőle telhetőleg előkelő, ösztönösen meg­érezte, hogy nem szabad egy gesztussal, egy szóval sem visszaélnie a vendéglátó gazda jogával, mert evvel örökre bevághatja maga mögött az ajtót. Csak a szeméből su­gárzott vlami lefojtott szenvedély, ha tekintete az Éváé­val találkozott. Esténként szinházba mentek, utána a körülményekhez képest „szolid" tánclokálokba. Éva álta­lános feltűnést keltett nemcsak a szépségével, de már Goldhand miatt is, aki a felvirágzott parkettművészet bőkezű mecénása volt eddig s az éjjeli világ nagy meg­lepetésére a „petite francaise" kedvéért likvidálta összes liesonjait. Természetes, hogy csak egy uj „flammé"-nak könyvelték el Évát, komoly szerelmet senki sem tett föl Goldhandról. Éva gondtalanul szórakozott, táncolt is, nem akarta észrevenni, hogy az érdeklődés és irigység középpont­jába került. Magát élvezte, a fiatalságát élte ki. Goldhand figyelmes és diszkrét partnernek bizonyult, Caduc ur unatkozott. Az első derült estén a csillagász kijelentette, hogy ma sehová nem megy, számitásait akarja ellenőrizni, hogy rosszakaróira az uj, szokatlan távcsőnek adataival halálos csapást mérjen. Végtelenül bántotta ugyanis a lapokban közölt hir, hogy odahaza kínos föltűnést keltett a „szökése" és elfogató parancsot adtak ki ellene. Éva megijedt. Egyedül maradjon a „tigrissel"? A meudoni jelenet jutott eszébe s megborzadt a gondolatra, hogy Goldhand fölveheti az akkor elejtett fonalat. Már arra határozta el magát, hogy fejfjást színlel, mikor a bankár engedélyt kért Caduc úrtól, hogy ő is fölmehessen a csil­lagvizsgálóba, mert meg szeretné érteni egyszer már ő is az üstököskérdés mibenlétét. Éva megütközött a kijelentésen: 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom