Sziklay Ferenc: A világ ura

indult a gép, a kényelmes ülésen ugy érezte magát, mint egy kellemesen ringató bölcsőben a gyermek. Apja vállára hajtotta a fejét, megölelték egymást s nemsokára édesen elaludt Éva a kényelmes puha ülésen. Strassburgbán reggeliztek, Münchenben ebédeltek s estére befutott az autó a Goldhand-palota felvirágozott, transzparensekkel kivilágított kapuján. A fogadtatás fényes volt, mint egy bécsi operett második felvonásának fináléja. A vendégek a „Petit Trianon"-ban kaptak szállást s a nagy szolgaszemélyzet dirigense a süketnéma volt. Évának a feje zúgott a huszonnégyórás rohanástól, szédülten esett a pompás, mennyezetes ágy puha selyempárnái közé. Szerencséje volt, hogy nem tudta, kinek készült az ágy s mit mesélhetne, ha beszélni tudna. A benne megálmodott s a körülötte lejátszódott regények, melyek szinte kézzelfoghatólag ott lebegtek a fehéraranyos szoba levegőjében, nem rohanták meg. Az első, álomtalan álom után azt álmodta, hogy repül, az üstökös ragadta magával, őt egyedül, égető-szerelmesen s mint ragyogó fényesség rohan az emberek fölött szemkápráztatón, ezrektől csodálva, irigyelve. És oly különös volt. az üstökös feje a Goldhandé... Ettől megijedt, kitépte magát a karjából s akkor zuhant lefelé a fényes égről, ezrek nyújtogatták feléje a karjaikat, tülekedő, egymást öklöző karok tárultak elébe. Ki fogja ki? Ki lesz a szerencsés? ... Már érzi az ölelést. Durva, erőszakos, mégis jóleső, de az arcot nem láthatja meg, mert fölébred. Az ablakon egy borús téli nap halványsága szürkéllik be, az ablak előtt nagy pelyhekben hull a hó. Frissen ugrott ki az ágyból, magára kapta zöld selyem pijamáját, kopogós kis bársony papucsát, megfésülte bodros haját a tizkörmével s átfutott az édesapjához. Az öreg még mélyen aludt, — a csillagásznak reggel kezdődik az éjjele. Fölcsókolta az álmából szelíden, hogy föl ne riadjon. — Jó reggelt, papa! — csacsogta, mikor fölébredt az öreg. Hát itt vagyunk? Képzelem, milyen meglepetés lesz 76