Sziklay Ferenc: A világ ura
Qoldhand Ádám nem tudta neki is fölényesen viszszavágni, mint az apának, hogy előtte nincs titok. — Óh, kérem, — igyekezett az apa jóindulatának megnyerésével biztosítani a pozíciót —. az emberiség legnagyobb jóltevője iránt érdeklődtem csak. Informátorom volt kissé tulbuzgó talán s tőle tudtam meg, hogy Caduc ur számára a tudományán kivül egy kincs van az egész világon, a lánya. Megvallom, önző vagyok s Evelin kisasszony iránti figyelmem — csekélység kérem — akart ajánló levél lenni a papához, hogy engedélyt nyerjek tőle ahhoz, hogy szerény találmányom nevéhez a magamé mellett az övét is beiktassam. Igen, önzőn azt terveztem előbb, hogy az álarc neve „Goldhand" lesz, arany kéz ... main d'or ... nomen est omen ... de meggondoltam, hogy az alapeszmét mégis csak Caduc ur adta, nélküle sohasem került volna sor az én szerény vállalkozásomra, én semmi mást nem kérek, csak anynyit, legyen szabad az álarcot a szabadalmi hivatal előtt mint Caduc— Goldhand félét bejelenteni. Caduc urat sikerült teljesen leszerelni a hízelgő beszédnek, Éva nem felelt semmit. —. Megkapom az engedélyt? — kérdezte Goldhand bizonytalanul, mintha nem tudná, kitől is kérje már most. — Megtisztel vele, uram! — felelte a tudós — nagyon köszönöm a figyelmet! —• de eszében az forgott, hogy mennnyivel többet fogják emlegetni az ő „esendő" nevét a világveszedelem ellen való védelmi harcban. — óh, köszönöm, —• hajlongott a bankár. — Ha megengedik, bemutatom a használatát. — Fölhúzta a fejére az álarcot, a nagy celluloze szem, elől a szűrő olyan majomszerü ábrázatot kölcsönzött neki. Éva hangosan fölkacagott. — Már nevet! — állapította meg diadalmasan Goldhand magában s mintha pincéből jönne a hangja, magyarázta az álarc használatát. —• Mivel nem lehet tudni, hogy a mérges gáz nem támadja-e meg az érzékenyebb bőrt is, az egész fej és nyak el van födve. Egy kissé különös és divatszerütlen 51 2*
