Sziklay Ferenc: A világ ura

— Megvan! — kiáltja a mérnök. A süketnéma artikulátlan hangon ordítozik a meglepetéstől s Qáthy Jenő sápadtan, a felfedezés örömétől reszketve nézi tudásának a diadalát. A házi telefonhoz rohan. — Tanácsos ur! Megvagyok... Igen, igen! A siker tökéletes, győződjék meg róla. Pár pillanat múlva ott állott Goldhand is a kékes szinben fluoreszkáló üvegbura előtt és szórakozottan hallgatta a vegyész magyarázatát. Raffinált agyában már tervek kavarogtak, hogy fog a fölfedezés alapján világreklámot csapni az „egyetlen megbízható csalhatatlan óvszernek", a Goldhand-féle üstökös-álarcnak. — És most — fejezte be Gáthy a beszédét — én befejeztem a munkámat. Az anyag leírása és az előállítás menete itt van ebben a füzetben. Tegyen vele tanácsos ur, amit akar. Ma még az én titkom, nagy dolgot végeztem, nagy árát szabom. Én nem akarok részese lenni ennek a világcsalásnak, annyi pénzt követelek, hogy kimehessek Amerikába s ne legyen gondom ott addig, amig megfelelő elhelyezkedést nem kapok, — ahogy megígérte, — Hát persze! Állom a szavam! — felelte Goldhand, de hangjából kiérzett az alku szándéka. — És mit kiván? — Húszezer dollárt. —• Egy kicsit sokallom, mérnök ur! — De hisz ön milliókat fog keresni! — De meg is érdemlem, mert az eszme az enyém volt. Jutott volna önnek csak az eszébe is ez a dolog, ha én nem adom hozzá az éceszt? — így mondta, zsargonban. Ha pénzről volt szó, kiütközött előkelősége alól a galíciai gettó. Gáthyt mód nélkül felháborította ez a szűkkeblűség. —• Nézze uram! Azt a csapot kell megnyitnom csak s a tartányból kiárad a cyángáz. Mind a hárman itt pusztulunk, előlegül a nagy világpusztulásra. Az emberiség meg majd csak kiheveri azt a hisztériát, melyet maga oltott belé egy valódi „luftüzlet" érdekében. 44