Sziklay Ferenc: A világ ura

alatt megszerzi a hajójegy árát, de annyit is még, hogy sem pincérkednie nem kell odaát, sem zsákot hordania, kivárhat egy megfelelő kondíciót gond nélkül. Különben adok majd ajánló levelet a Morgan-bankházhoz, amelylyel összeköttetésben vagyok. Az útlevele rendben, a címemet eltette, azt hiszem, mindent elvégeztem. Agyő! Mikor Telkes látta, hogy Goldhand búcsúzik s rá ügyet sem vet, nekimerészkedett: — Hogy-hogy, Goldhand úr, már megy? Azt hittem, hogy a bemutatóra jött le s ma együtt isszuk meg az áldomást. — Igazán sajnálom, igazgató úr, de ma ez ki vau zárva. Tisztán üzleti ügyben jöttem, a mérnök úrral volt fontos megbeszélni valóm. Még ma sokat kell végeznem Bécsben, minden percem drága. Hja, az üzletember rabja a hivatásának. — De hisz még a feleségemnek sem volt alkalmam bemutatni a jóltevőnket. — Nagyon sajnálom igazgató úr, röstellem, hogy udvariatlannak gondol, kérem, adja át ismeretlenül is hódolatteljes kézcsókjaimat. A meghívását fentartom arra az időre, mikor igazán nem lesz szüksége Goldhand Ádámnak arra, hogy pénz után szaladjon. Elment. Telkest egészen lehangolta ez a nemtörődömség. A hiúságát sértette a végletekig, hogy ez a pénzeszsák, akinek igazán nincs szüksége arra, hogy pénz után szaladjon egy titokzatos pénzügyi manőver kedviért, csak úgy „dobja" a feleségét. Az ő isteni Lüszijét. Egyenest sértésnek vette ezt, őmaga meg valahogy úgy érezte, hogy lenézi az ellenfél s nem tartja méltónak az asszonyért való lovagias mérkőzésre. — Hát elmégy ahhoz a siberhez? — kérdezte Telkes Gáthytól. mikor Goldhand után bezáródott az ajtó. — El. Kíváncsi vagyok, mi fő a fejében. Izgat ez az ember. — És elhagyod a biztos állásodat egy link üzletért? — Ugyan kérlek, csak nem hiszed, hogy ez a paradicsom, amit ma itt látsz, örökké tart. Ne felejtsd el, 33 2