Sziklay Ferenc: A világ ura

nála tisztelgő látogatást s a miniszter tüntető szivélyességgel szorongatta a kezét. A tapsra hangolt közönség megéljenezte a jelenetet s valami jóleső érzés lett úrrá a lelkeken, hogy ime, mégsem olyan fekete az ördög, amilyenre festik, hátha mégis igaz az, amit az uj kormány programmjául tűzött ki: keresni a megértés útját a kisebbségekkel szemben. Pedig a miniszter és Telkes közt ilyesféle párbeszéd folyt le: —. Ügy látom, igazgató úr, hogy az első ütközetet megnyertük. Ezt ügyesen csinálta. Csak tovább is, terv szerint. —• Hisz ez természetes, kegyelmes uram, tudom a leckét. Három hónap alatt készen vagyunk. — Csak nem sietni, igazgató űr, van időnk bőven. Az egésznek úgy kell feltűnnie, mintha természetes volna, a helyzet adottságából folyó. — Igenis, kegyelmes uram. Amig a színpadra botorkált vissza a zegzugos folyosókon, most, józan fejjel uira átgondolta Telkes a vállalt szerepét. A siker, melybe egész tehetségét belefektette, fölébreszteite a lelkiismeretét. Ezt, a hivatásába vetett hitét áldozza föl alacsony politikai érdekeknek? Mert mi lesz? A Qoldhand tőkéjét felhasználta a berendezkedésre. Nem takarékoskodott vele, csak minden eshetőségre számitva küldött ki titokban egy nagyobb öszszeget Svájcba. A szinház az előadások jövedelmére van utalva teljesen. De a fővárosi szezon mindössze hat hét. A nagy apparátus eddig rentábilis. De aztán jönnek a kisebb városok, maid a faluzás. Egyik hely sem birja e! a rezsiköltségeket. Jön fokozatosan a „ráfizetés". Redukált gázsi. Az is elmarad. Jön a „konzorcium". A fegyelmet nem lehet fentartani. Egy fél év alatt, úgy március végére csődbe megy a társulat... — Március végére ígéri a bolond a csillagász, hogy a föld összeütközik az üstökössel... Telkes meghökken, amint gondolatokba merülve megnyitja a szinpadra vezető ajtót s Qoldhand szava 31