Sziklay Ferenc: A világ ura

Nem hittem, hogy ily soká megülünk ebben a randa lokálban! De igazán csúf önzés, hogy mi itt mulatunk, amig ő a kétségek tengerén hányódik! — Igazad van, arany vagy, vagy legalább is ezüst, Nikkelkém!... „Röpülj hajóm" ... a kétség tengerén.. — hol dalolta, hol szavalta Telkes s odakiáltott a fizetőnek: — Zsán, egy taxit! Tudjátok mit, fiuk? Fölvesszük nejem őnagyságát, elröppenünk a Vaskutacskáig, hogy egy kissé kifuvassuk a fejünket, aztán beszopunk egy pofa Heurigert a Blumenthálban s végül zri leszen a Tabarinben. — All right! — Utóvégre is direktor lett Telkes Ernő. Hogyha esik, kell esernyő, Ha nem esik, nem kell semmi, Mindnyájunknak el kell menni, — Éljen!... hahaha!... Mondom, hogy poéta leszek s csupa hálából elveszem ennek a muzsafinak a kenyerét! Fölcihelődtek s az autó pöfögve nekilódult a ködös őszi estének. 28