Sziklay Ferenc: A világ ura

— Legfeljebb mint kétes követelés! Hahaha! — kacagott Telkes, —• a szinház sem sokkal biztosabb üzleti alap, mint az üstökös. Qáthy szólt közbe megint: —• Amig azt a kétes követelést exekválják, addigra a direktor ur vagy kivágja a mellényzsebéből azt a csekélységet, vagy nem lesz mit megvenni rajta, ha a pardessus-jét nem akarják lehúzni róla. — Hogy-hogy? — hangzott ismét az ujságszivacs stereotyp kérdése. —. Én nem értem, hogy ti ujságirók mindig csak egyoldalúan vagytok informálva! Goldhand egyelőre: „Nem eszik már a börtönben Rostélyos pecsenyét, Csak a börtönnek fenekén Siratja kedvesét" — ahogy gyerekkoromban énekelte az öreg dajkám a szentimentális románcot Spanga Fáiról. Biztosan Goldhandról is támadnak majd ilyen „néprománcok", hiába, az erő imponál, még ha zsivány é is!... Most már ugy kopogott a „hogy-hogy" a hét kibic ajkáról, mint a hólyagos eső. Ez aztán szenzáció! —. Ez csúnya vég! — jegyezte meg az ellenzéki. — Más hasonszőrű bankárok filmszerűbben végzik! Hoi marad a repülőgép, meg az Oceán? Legalább is ilyen tragédiára tippeltem. Mert hogy egyszer minden hólyag elpukkan, arra számítottam. De hogy igy!... —• Ugyan ne filozofálj! Halljuk Gáthyt, hogy történt! —. Elmondhatom. Ma délelőtt kaptam egy levélsürgönyt az én drága néma barátomtól. Ugy történt, hogy Kovács Mátyás lakástisztitó nagyvállalkozó Pesten — — Ahá, emlékszem, az az „es ist erreicht" bajuszu bácsi, aki ott látható minden pesti villanyosban... — Szóval a poloskák és grófok városában, — epéskedett a „Vörös Igazság" bajnoka... — Ne tessék személyeskedni! — Halljuk a tényállást! 150