Sziklay Ferenc: A világ ura

XV. AZ ÁLMOK JÖVENDÖLNEK IS. NEMCSAK MESÉLNEK — Öt tizenöttel az husz, meg tizennégy az kilencvennégy. — Ilyen disznót! Egyéb semmi? — Nem elég első intrádára? —• Dehogy nem. De előbb kössünk vérszerződést, hogy milyen alapon játszunk. — Egy tized fillérben, natürlich! Azt hiszed, hogy lopom a pénzt? — De hiszen olyan starttal indulsz, hogy az mesemelővel! — A cigány is megverte a fiát, mikor először nyert. — Engedj meg, de ezt nem értem. Mikor ilyen fiatal voltál, —• hajolt le Nikkel a székről s majd hogy el nem seperte a cigarettavégeket a parkettről a tenyerével, hogy avval is jelezze, milyen „fiatal" volt Telkes, — huszfilléres alapon játszottad ezt a szellemes játékot evvel a hasonlóképpen niemand mérnökkel. Ezrekre ment a differencia s ma ő nem fog kártyát a kezébe, mert sajnálja a pénzit, te meg a tizedfillért is a fogadhoz vered, mikor ugy megy a boltod, ahogy akarod. — Hogy lehet ezt meg nem érteni? — szólt közbe Qáthy. — Minden emberben van valami ur. Ha kódis, mutogatja, megjátsza, üres zsebbel, korgó gyomorral, de nonsalánsszal, ha felvitte az isten a dolgát, megbecsüli. — Szóval, rnit adsz ki? sürgette Nikkel a társát. 148