Sziklay Ferenc: A világ ura

azt a tanácsot adta, sürgönyözze meg az egészet az Agence Havas-nak, az majd gondoskodik az elhelyezéséről. Nem volt mit tennie, követte az együgyii tanácsot. Kimerülten, kiábrándulva feküdt az ágyába Qodefroi Caduc, a meudoni csillagvizsgáló igazgatója, szidta az újságírókat, mint a bokrot, egy napig még várnia kellett miattuk a világhírre. Sehogy se tudott belemelegedni az ágyába, délig rázta az izgalom hideglelése, hogy vacogott belé a foga. Sokára aludt el, azután is egyre azt álmodta, hogy egy óriás kéz átnyul az Óceánon s leakasztja a csillagot az égboltozatról. Mikor este, fáradtan, kábultan újra szembenézhetett a világ uj csodájával, szinte imádkozott hozzá: —• Gyere te ég szülöttje, tüzes csóváddal söpörj végig a földön, tisztitsd meg leggyalázatosabb teremtményétől, az embertől! — És mintha az a kilómé termilliárdokra levő uj élet megértette volna a hivó szót, szernmelláthatólag nőtt, közeledett a föld felé ... Reggelre még nagyobb bosszúság érte Caduc urat. A lapok hirt adtak az uj fölfedezésről, de csak pár nonpareille sorban, eldugva s amitől a legjobban félt — amerikai hiradás nyomán: „Uj üstökös. Washingtonból jelentik rádión, hogy az ottani obszervatórium igazgatója, Mc. Yersty az Ophiuchus csillagképben egy uj üstököst fedezett föl. Csillagászati körökben nagy meglepetést okozott a hir. Az Agence Havas értesülése ugy látszik megerősíti a fölfedezés igazságát, mert állítólag az uj csillagot a meudoni csillagvizsgálóban is konstatálták." Tessék! A valódi fölfedező neve meg sincs említve' Egyszerű „is"-sé zsugorodott Össze! — Caduc ur majd szétfakadt dühében. — Azért se hagyom magam!... Kiverekszem az elsőséget, a csillag mégis az enyém lesz! — makacsolta meg magát. Lázasan készült a nagy harcra, a legelső vonattal Párisba futott. Egy szocialista újságírót sikerült megnyernie az 13