Sziklay Ferenc: A világ ura

béliink kifordul. A maguké, nem is az enyim, mert az ilyen bányászfajta ember nem igen szagol otkolónyt! —• Hogy mi ostobaság nem jut az eszébe ennek a parasztnak! — nevetett Goldhand. — De bizony igaza van Mag urnák, — védte Éva. Én azt hiszem, eddig is csak ő mentett meg minket, nélküle talán már mindnyájan ott oszladoznánk az erdőszélen, bizzuk rá magunkat s kövessük az ő tanácsait. — Igazán nem szép magától Evelin, — mondta németül Gold.hand, hogy meg ne értse a „vadember", — hogy két müveit uri ember okosságával szemben egy paraszt agyafúrt eszejárásával áll komplottba. — Tőlem, hiába váltja a nyelvit az ur, mint az ingit, nem beszélhet a hátam mögé. Egy bécsi tisztulnak voltam a privadénerje a háborúban. Igaz, hogy két egészséges szót nem tudok vallani németül, de azért ugy átabotában eladni mégsem lehet engem! — Ugy látszik más hangon kell beszélnem az úrral, hogy szót értsek. Ik übernéme das Kommandó! — rikkantotta harsányan. Lesz szubordináció, vagy nem?! Ugy kipöndöritem innen, ha nem pariroz az ur, hogy meg sem áll az üsfököséig. Goldhandot végtelenül bántotta, hogy ez a senki igy megszégyeníti a lány előtt, felugrott a székről, hogy pofon üsse a konfidens parasztot, de az ugy megfogta acél markával a kézcsuklóját, hogy belezsibbadt a karja. Ugy néztek farkasszemet egy jó darabig. —. Eresszen el! — ordította fogcsikorgatva Goldhand s vergődött az erős férfikézben, mint egy csapdába esett patkány, de Mag-Matyó István a legnagyobb lelki nyugalommal magyarázta neki: —• Köszönje a kisasszonynak, hogy nem adom meg, amit nekem szánt. A privát ügyeket a tánc után szokták minálunk elintézni, mikor a fehérnépek hazamentek. Érti? — Okos enged, — fordította a dolgot a gyávák és gyengék filozófiájára Goldhand s Evelin nemsokára tanuja lehetett az ablakból, hogy a „világ ura" szedi 116