Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

lényegét elválaszthatatlanul a humánumhoz kötni, lehet-e bátrabb, nagyobb, megtartóbb célkitűzés? Embermagyarság: az Ady kottázta magyar emberlényeg kiteljesedése, aláhúzása ez az antibarbár pedagógia. A fasizmus szennyáradata ezt a magatartást nem piszkíthatja, nem kisebbítheti. Elsodorhatatlan alap ez: a költő biztos talajon áll, messziről jött és messzire lát: Egyszer tetemre hívunk minden egysors-népet - H i aha táj t mért hirdettük magyarként sorsunk értelmének a Duna-tájt? S Európa, önző, vénlö, céda míg balga homlokod a föld porába vered bűnbánónak: későn vallod álmunk valónak, s hogy: ez az álom volt - jövőd." Költő ítél Európa, költő áll Európa fölött: kisebbségi magyar kéri számon álmát. És ez nem véletlen. Kicsinységéből Európa emelte magához, árvaságát ő szüntette. Az európai tudattal telített kisebbségi magyar csak a hálát, csak a hűséget, csak az aggodalmat ismerheti. Ez a hűség nagyít minket, és emel dimenziókon felül. Ezen a síkon, ebben a hazában otthon vagyunk, egy negyedszázados mentőszolgálat után árvaságunkban is számadó és számonkérési pont vagyunk, melyet nem lehet eltolni, csak más síkra kényszerítve - meghamisítani. Minket degradálni, bűnössé avatni, vádlottá terrorizálni csak hamis talajon lehet. De ezen a talajon minden ítélet csak justizmordot eredményezhet: lényünket - a vox humanát - nem érinti, és így nem kisebbítheti. Voltak percek, mikor Európa felett álltunk, őrködtünk, jajongtunk, ágáltunk; kell hogy jöjjenek percek, mikor Euró45