Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

10 Perben állunk, tanúkat idézünk, talán aránytalanul bőven, de egy hamis beidegzettséget kell megtörnünk, egy, az elhallgattatás, elnémulás és némítás diluviális rétegei alá került ismeretlen világot kell dokumentálnunk: a szlovenszkói vox humana tanúságát és tanulságát, az emberi magatartás itteni próbáját, amikor kitűnt, hogy magyar részről böcsületes szegénylegények pihennek a romok alatt... Szegény naiv legények; a tegnap merői - a ma kiábrándultjai: „Ha egyszer még lesz alkalom, s marad Európa, melynek sorsunkról és tapasztalatainkról beszámolót adjunk a gondolat szabad közlésének, az észlelet érdektől független kimondásának szabad világában, ez a beszámoló korántsem lesz érdektelen." (Peéry: Perem-magyarok) Hol az alkalom, hol az érdeklődés? Európa: hazánk, miért nem felelsz? Szabad gondolat, bátor szó - hol a visszhangod? Bűnös vagy, áldozat vagy, fogoly és vádlott, ki szóhoz sem juthat, kit szóhoz nem engednek. Magyar vagy, szlovenszkói magyar: némulj el és bűnhődj! Magyarnál már mindig több voltál. Ezt a szűkítést, ezt a kizárólagosságot sose fogadtad el. Példa akartál és példa tudtál lenni - másoknak is: az összezavart közép-európai sors mentő síkja, eleme, formája. „Mi a nagy európai és közép-európai összefüggésekbe állítottuk sorsunkat" - ennyi és nem kevesebb a csehszlovákiai magyar kisebbség életkerete. És az életkeretet szinte elemésztő - missziós tudat töltötte ki: „Magunkért szólunk majd, és elrendeltetésünk ezt a hangot a béke s emberi összetartozás egyetemes szózatává emeli." Balogh Edgár mondta ezt, a sarlósok vezére. Ki emlékszik még a lehetetlenre: ezek a sarlós ifjak 42