Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

sokkal való együtt üvöltés és az elkülönülő non possumus, ahogy a szlovenszkói magyar író tárulkozón szövegezte: „Sem magunkat nem hagyjuk megcsalni, sem a világ további csalatásában nem óhajtunk részt venni... A világ talán egyszer ezt a módszert is fogja jutalmazni. Talán a magatartás és lélek nemcsak Isten előtt lesz kedves, de a józanok előtt is itt és az egész világon... Mi tiszták vagyunk! (Szalatnai, 1943. XI. 18.) Ezekből a tegnapi sorokból a szlovenszkói magyar írástudó mai csalódása meztelenkedik felénk. Az a biztos tudat, hogy az ítélet napján mi tisztán állunk - és így büntetlenül, sőt jutalmazottan -, kapott itt halálos léket. Süllyedünk, mert tiszták maradtunk! Süllyedünk, mert ártatlanok vagyunk! Segítség! Igazságot! ítéletet! 41