Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

10 A szlovenszkói baloldali értelmiség a Horthy-Magyarországon akadályozott progresszió megtartó, megőrző és továbbvivő stafétája volt. Az itt értelmet kapott magyar progreszszió utolsó kicsengése a németellenesség volt, az antifasizmus, melyet mi mint korszerű magyar szabadságharcot szuggeráltunk. És nem hiába. A Mach-korszakban ennek jegyében kezdődött és folytatódott most már az egész magyar népcsoport élete. így kaptunk mi - Esterházyék tegnapi ellenfelei - igazolást, elégtételt, és így nyert tudatos és következetes antihitlerizmusa révén az egész másult magyar kisebbségi élet különleges magyar és európai feladatot: a humánum vállalását és kiteljesítését „hóhéridőben" és „srapneles igazságod" ellenére. A szlovenszkói magyar sajtó ezt egyértelműen bizonyítja. És ez nem véletlen. Amikor Mečiar a Gardistában (1943. IV. 19.) pontosan felsorolja a „szlovák szabadság ellenségeit", akik a németellenes, tehát szlovákellenes táborban találhatók - a cseheket, magyarokat, bolsevikokat és zsidókat -, a Mach-korszak karakterisztikumát adja: csehek kitelepítését, zsidók deportálását, cigányok összefogdosását, kommunisták internálását és magyarok jogfosztottságát. A politikai arénából német nyomásra kiszorult magyarság képét csak a kulturális szektoron lehet megvilágítani. És ez a kulturális primerség sok mindent magyaráz és igazol. Aki a kultúra síkjára kényszerül, és ott kitart a posztján, azt nem sodorhatja el a barbarizmus konjunktúrája, de megerősítheti kultúrtudatában: humanizmusában. A kultúrtudat realizmusát tegnap mint antibarbarizmust definiáltuk. A Mach-korszak magyar sajtója (mely a Magyar Párt sajtója, lapvezér: Esterházy) ebben az értelemben - az antifasizmus adekvát dokumentuma. A játszma veszélyes volt. Egyik szereplője írja ma: „Sok30