Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

a vox humana - mindenből kiütközött. A szlovenszkói magyar írástudó csak így, ilyen kapcsolással, ilyen megszorítással szuggerálhatott korparancsot. És most a szlovákiai kommunista párt szinte kizárólagos gondja és programja: a magyarok kitelepítése! Tegnap Auschwitz volt a kivételes szlovák jólét ára, ma a magyar kisebbség. Az árat mindig mások fizetik, úgy, ahogy a rasszista materializmus azt pontosan előírja. De ha ez így van, akkor itt a faji kizárólagosság üli diadalát, és nem az antifasizmus, nem az igazság! Vigyázz, nép, vigyázzatok, népek! Akinek a történelem másodszor adja fel a leckét, hogy javítson, hogy észre térjen, hogy megváltozzon, és aki ezt a leckét csak a tegnapi módon és rosszul tudja megoldani, az elveszett! Esterházynak és az általa képviselt regressziós magyarságnak is másodszor adta fel ugyanazt a leckét a történelem. De a második próbatéten javított. Másképp felelt, jobban, felelősségteljesebben. Nem esett vissza régi hibájába, és a fasizmus könnyítő demagógiája helyett az emberi magatartás nehezített szerepét vállalta. Vállalása tudatában hitt az igazságban, és bízott a jövendő ítéletében: „Most osztályrészünk az elnyomatás és perzekució ... de ahogy a Bach-korszakot követte a kiegyezés ... úgy követi majd a Mach-korszakot is a megbékélés ideje." (Parlament: 1940. V. 8.) ... „Bárkitől jövő bármilyen döntés eredménye csak helyzetünk javulása lehet." (Esti Újság 1941. I. 1.) A Mach-Hitler korszak elmúlt, de a megbékélés ideje elmaradt. A Karmasin-Mach politika által mesterségesen kitermelt pofon most csattan el a magyarok arcán: szorongó, elnémított magyarok gettóélete bizonyítja. És Esterházy? Utolsó pillanatig kitartott elveszett poszt27