Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

és humanitás elválaszthatatlan fogalmak: egyik nincs a másik nélkül. A szlovákiai magyar kisebbség a vox humana jegyében ágyazódott bele a történelembe. A fasizmus perében éppen azért minden más népcsoportnál szigorúbban kell számon kérni a humanizmussal való sáfárkodását, fasizmussal szembeni magatartását. A fasizmus konjunktúra volt: szolgalelkűség melegágya, felelőtlenség könnyítése. A német és a szlovák autonomisták éltek is vele bőven, az eredmény az „önálló" szlovák állam, de hol maradt a harmadik fegyvertárs?! Lemaradt, elmaradt, hűtlen lett, ellenség, más. Jogfosztott, mellőzött, üldözött, kit ma a legszívesebben nem létezővé avatnának. Nem véletlen, hogy a kicserélés, a kitelepítés ekkor és itt a német és szlovák fasizmus agyában fogamzott meg. Szabadulni a hűtlen harmadiktól, aki magatartásával az antihitlerizmus síkjára csábítja az egyre jobban eszmélő embereket. És nemcsak a magyarokat. (Lásd a mecenzéfi és stószi német „magyarónok", a „mánták" első antifasiszta lázadását Karmasin ellen, akit kíséretével együtt kövekkel fogadtak.) Bűne megbocsáthatatlan: a lelkeket immúnissá teszi a fasizmussal szemben és az embereket közömbössé a hitlerizmus győzelmeivel szemben. Mi történt itt? Csoda? Majdnem. Az antitoxin hatott: a vox humana, mely a legválságosabb órában megtartó és megőrző erőnek bizonyult ott is, ahol mi magunk sem számítottunk rá. A fasizmus győzelmes órájában Esterházy János és pártja - a Szlovákiai Magyar Párt - nem kooperált, és ezzel a szlovenszkói magyarság teljes egészében az antihitlerizmus itteni egyetlen kollektív hordozója lett. Ki tud erről? Az érdekeltek például, a kellemetlenül érdekeltek, akik most bölcsen hallgatnak vagy - vádolnak. Itt egy népcsoport emberségtudata a barbarizmus teljes negligálásában élte ki 17