Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

A győztes antifasizmus ügyésze nem kérhet halált a szlovenszkói vox humana fejére. És ha mégis megteszi, akkor justizmordot celebrál. Küldetésünk értelme 1938-ban e jelszóban csúcsosodott ki: A szlovenszkói küldetés neve: antifasizmus. A mondatot én írtam, és a német csizma árnyékában az utolsó óra víziójaként Ady Endrét idéztem, halhatatlan költőnket, a magyar „embert az embertelenségben": Hogyha minden reped, szakad, Böcsiiletes szegénylegények Pihennek a romok alatt. Ki látja ma őket, a szlovenszkói szegénylegényeket, kik „a gyáva szemérmetlenség kurjongató rossz éjjelén" böcsületiikre jól vigyáztak. Becsület hűségesei, emberség művelői ma a barbarizmus cinkosaiként, rágalmazottan és tehetetlenül, védelem, meglátás és megértés nélkül dideregnek. Antifasiszta becsületünkről van szó: életünkről, a magyar emberség hiteléről, melyet mi, mindenki másnál elkötelezettebben őriztünk. „A magyar perben talán mi leszünk egyszer a koronatanúk: a felmentvény" - indokoltam az antifasiszta jelszó jövő értelmét. Most vádlottak lettünk. A vádlott tehát szót kér. A fasizmus perében csak az antifasizmus lehet perdöntő mérték. Minden más kritérium mellébeszélés, figyelemelterelés, rabulisztika, mely csak igazságtalan ítéletet eredményezhet. Amikor a vádlott most szót kér, a legszigorúbb és e perben egyedül illetékes mérték alkalmazását kéri. Semmi többet. Antifasizmust. Igazságot! 9