Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

szerezzen vagyont s hatalmat, földig roskadt, s félig a sárba süllyedve, alázatosan és megkönnyebbülve tűrte, hogy az országszabadító Habsburgok papjai és tisztviselői újjáépítsék. Az új Kassát a régi dóm körül már jezsuita tanárok tették naggyá. Lassan a polgári szellem is visszatér. Közben elvilágiasodott, szakított a gótika darabos pallér nyelvével, s áttért a széplelkű német felvilágosodás formanyelvére. Ebben az időben, a széplelkű szellem akaratlan jóvoltából, Kassa néhány esztendeig a magyar irodalom fővárosa. Azelőtt kevés köze volt az irodalomhoz, Tinódi itt énekelte meg Egervár vesztét, ismerőseim mutatták is az öreg haditudósító házát. De a felejthetetlen költői pillanat, mint a zárdai növendék a sírig emlegetett táncot, ő is a démoni nagy táncosnak köszönheti. Kazinczynak. A kalapos király idejében három irodalmár lakott a dóm körül. Baróti Szabó Dávid ex-jezsuita a gimnáziumban, valamivel lejjebb Kazinczy Ferenc iskolafelügyelő, az iskolával szemközt Batsányi János írnokoskodott a kamarában. Nem került nagy útjukba, hogy az első magyar folyóiratot megbeszéljék. Kazinczy kezdi a látogatást, felkeresi Baróti Szabót a szerzetesi cellában. „Termete magas, egyenes, száraz", írja később, „hajai igen lágyak, ritkák és félig őszek; orra hosszas és vékony, szája élességet mutat, fogai ritkák s csinatlanok s ábrázatja csaknem szederjes verességű. Öltözete nem sokkal jobb, mint amilyennek keresztelő Jánosét festi az evangélium. Szobája csinatlan, rendetlen s olajlámpája miatt, mely éjjel-nappal asztalán áll s rigója húseledelétől büdös; könyve, ruhája, papírosai le vannak szórva s verseit coperta daraboc.skákra, olyan apró betűkkel írja, hogy azokon mesterség elmenni." Kazinczy tiszteletlen tisztelő volt, mint minden író. Nemsokára a székely ex-jezsuita, a tiszaháti nemes s a dunántúli jobbágyfiú a németajkú városban áldozatul esik a legmagyarabb irodalmi járványnak: megalapítják az első folyóiratot, a Magyar Múzeumot. De a három alapító azért író, hogy ne szeresse egymást, s a haragot — magyarok közt lévén — ezúttal is a politika keveri. A két fiatalabb egyformán hiú, egyforma vezér-fióka, de igazában csak társadalmi ösztönük üt el, miatta nem tudnak megférni. Egyik a műpártoló, dilettáns nagyuraknak hízeleg, a másik irodalmunk elszánt farkasa. A szelídebbik tehát úgy segít magán, ahogy mi is szoktunk: ellenlapot csinál, s szabadkőműves nevéről elkereszteli Orpheusnak. A francia forradalom aztán végképp leleplezi őket. Kazinczy hallgat az eseményekről, Batcányi ellenben rögtön levonja a morált: 91