Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Borsody István: Eperjes-időszerű városkép

bélyegét egész Sárosra, s megóvta a sárosi világ különös hangulatát és varázsát, ami számos maradi vonás mellett számos értéket is jelentett e világ lakóinak. 1918 után teljesen megváltozott Eperjes külső képe. A régiek, akik hozzátartoztak a város jellegéhez, elmentek, meghaltak, visszavonultak vagy visszaszorultak, az újak pedig nem illettek a város igazi arcához, jelenlétükkel csak eltakarták a város vonásait. Hiába, nem tartozhat mindenki a városhoz, aki a városban lakik. A városnak szabása van, ami nem illik akárkire. Csehek és újgazdagok lepték el a Fő utcai korzót. Elment a jogakadémia, eltűnt a teológia. Az aranyiQúság helyét a tanítóképző és az ipariskola idegenből jött diákserege foglalta el. A megye is megszűnt, de kis körben fogalom maradt, mint mindenütt, ahol Eperjeshez hasonlóan a megyeszékhely ütötte rá bélyegét a város hajdani életére. Új házak, új negyedek épültek a város határában, modern stílusban, cseh lakókkal, főleg hivatalnokokkal és katonatisztekkel, akik egészen idegen élettel és erkölccsel lepték meg a várost. A boltíves régi házak dzsentri lakói közül sokan kihurcolkodtak, mert a család megszüntette a „városi lakást" és a vidéken vonult meg szerényen és összehúzott igényekkel. Csak hetivásár napján jelentek meg a Fő utcán, amikor „bejöttek a városba", feltűnő kalapokban és kabátokban, melyeket az ősiség szele lengett körül. Ilyenkor, ebéd előtt „előkelő vidékiekből" sörözőasztalok verődtek össze a régi Gellért vendéglő nyári teraszán. De az esti korzót a törvényszék és a kávéház között már ellepte az új nevelésű hangos fiúk és lányok serege, és a letűnt kor emberei a régi „bakakorzón", a Fő utca csendesebb oldalán vagy a nagyállomás felé vezető gesztenyefasoros Kassai úton rótták mindennapos esti sétáikat... A bécsi döntéssel új fordulat érte Eperjest. Kassa, az örök versenytárs, amellyel mindig irigykedve mérte össze erejét a kisebb Eperjes, visszakerült Magyarországhoz. Ezzel Eperjes lett Szlovákia legnagyobb keleti városa, „Kassa utódja", a „jövő nagyvárosa", ahogy elnevezték. Néhány nappal a bécsi döntés után nagy cikk jelent meg a helyi szlovák lapban, ebben a cseh cikkíró a hatvanezer lakosú Eperjesről álmodozott, így biztatták magukat, akiknek az fájt. hogy Kassa visszakerült. És néha ezzel vigasztalták magukat lokálpatriotizmusukba menekülő csalódott magyarok is, akiknek az fájt mérhetetlenül, hogy Kassával együtt Eperjes nem kerülhetett vissza. Mert de sokan voltak, akik szívesebben választották, hogy Eperjes maradjon kicsinek Kassa mellett, mint hogy nagy ígéretek reményében egyedül élvezze a csodákra váró „keleti metropolis" helyzetét. 76