Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Tátrai napok

látni a Tengerszem-csúcs roppant kőkatlanában. Tarajos fehér felhők szaladnak a napkorongon keresztül. Ilyenkor eltompul a világ, felfodrozódik a tó és barátságtalanul piszkosak a magas kuloárok szürke hófoltjai az elhidegült levegőben. Hogy a következő pillanatban újra fénnyel teljék meg e kopáran gyönyörű, ez a lélegzetfojtóan tiszta, zord és magánvaló világ. A tó zöldje derengőbb, a szikla légiesen, tündérien finom árnyalatokat kap. A csend olyan, mint a túlfeszített húr ideges rezgése. A menguszfalvi völgy patakjának kőverdeső hangja fátyolosan szüremlik ide, ahol a tengerszem mély és földöntúli nyugalma ejti meg a vándort. Miért szép — kérdem magamtól? Szavakkal nehéz felelni rá. S eszembe jut, hogy a sziklát nemcsak mászni nehéz: a kéznél jobban siklik le róla a szó, amivel meg akarjuk fogni. Az értelmes és igényes olvasó joggal unja a természetleírásokat, hiszen ez a műfaj annyi silányat termelt. De a „természet"-ről van-e szó, vagy az emberi lélekről, ami a benyomások fürdőjében képet alakít, az ember és táj kapcsolatáról, ahol a tárgyon keresztül mindig az alany, a szemlélt dolgon át a szemlélő nyilatkozik meg, vall vagy leplezi le magát? Móriczot, Gárdonyit, Flaubert-t és Proustot szeretem e műfajban, meg a vezetők izgató tárgyilagosságát. Miért olyan szép, miért kell minden sejttel elmerúlni benne? Talán azért, mert az örökkévalóságra, az időnek az emberi mértéken túli arányaira figyelmeztet? Tízezer esztendő az a legkisebb időegység, ami a sziklavölgy életébe láthatóan beleszól. Szép, mert csalás nélkül való. Egyszerű, tiszta elemek adnak itt találkozót: ég, szikla, tó, víz és gránit: ezek a holdtáji kompozíció elemei, amiből e völgyet építették. Szép, mert távol van a szerves élet látható és érzékelhető harcától. Mert közönyös, és nem fűződik hozzá érdekem. Fenséges, mert arra a világra figyelmeztet, amit az ember csupán látszatra birtokol, ami azonban végső kérdéseivel mindig titok marad előtte. Fenséges, mert roppant arányaival az emberi élet törpeségére oktat, s így emberi erkölcsöt alakít. „A csillagos ég kívül...", így kezdődik ama kan ti mondat. A kövek közötti gyepsávokon, apró fehér virágokon és a törpe moha csillagfüvén szárad a harmat. Lehet magasabbra menni, ahol jegesebb vizű a tengerszem, s nem tűri az életnek ezt a jelét sem. Nekem így jó a Hincó-tó felett. 2. Igen, ez a legszebb: útra kelni könnyű zsákkal, és friss elmével indulni minden különösebb cél nélkül, a szabadság befogadására kész lélekkel. 32