Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Hétvége, magyar elődöknél

A feltáruló tölgyfa kapu mögött fehér boltívek és szelíd petróleumfény fogad, mely a régi olajlámpások vasvázából sugárzik szét. A kőpadlós előcsarnok komódjai és régi székei felett képek nézik a vendéget: komor nemesurak, ijedt tekintetű, ifjan is a hivatás és a pálya távlatába néző csákós úrfiak, csapott vállú, merengő biedermeier ruhás asszonyok. Az étkezőben veres hajópadló és fehér barokk cserépkályha, melynek szelíd füzérei, akár a boltívek élei, az íveket összefogó lapos rózsák, akár a barlangos ablakok, meleg vonalakkal merülnek el a terített asztalt megvilágító barátságos fényben. így merülnek homályba a falszéli vitrinek, magas támlájú székek, és az ősök szigorú arculatú képei is. S így bontakozik ki lassan az úri lak belső arculata, ahol a tizenhetedik század első évtizedeinek, Bethlen Gábor idejének tömény, sűrített levegőjét lélegzik ki magukból a bútorok és a falak. Az ónkorsó, barokk szekrények, régi kardok, öreg metszetek, empire berendezés, a kovácsoltvasból készült műtárgyak és a családi képek olyan természetesen, olyan sok levegőt hagyva, olyan kecses méltósággal töltik meg a hófehér ívek közét, mintha a folyamatosság lett volna mindig az élet törvénye náluk. — Ez az, amit az Alföldön elpusztított a török — mondja a házigazda —, ha ugyan így épültek annakelőtte — teszi hozzá némi malíciával. Ha az imént a csillagos ég nyugalma, itt a civilizáció nyugodt folyamatossága ejt rabul, amivel ezerhatszáz első évtizedei óta az élet a konok ősök szorgalma és ereje jóvoltából alakult ki. Protestáns nemesúr építette az emeletes kastélyt, a reformáció és az ellenreformáció viharában. Háromszáz év múlva nyugodtan és szabadon lélegzik itt ez a kor, mely odakinn a harmincéves háborúban romba döntötte Európát. A háromszáz esztendőt, melyben annyi volt a nyugtalanság és a katasztrófa, itt a nyájas és okos úri civilizáció folyamatossága jelzi és jelenti a méternyi vastagságú falak között, s ama magyar kultúráé, mely odakint az országot megépítette. Százötven esztendeig égtek az alföldi falvak, romlottak a délebben és északabbra fekvő várak bástyái, hogy itt mindez eredendő méltóságában, nyugalmában és tartósságában maradjon ránk. Mi az az erő, mi az az állhatatosság, az az építő és fenntartó akarat, amely ezt a három századot e házban konzerválni tudta — ez volt a kérdés, melynek megválaszolásában az ősök szellemei nem segítettek. Csak tekintetük kísért az álomba, szigorú szemük, a szellemi edzés, a munka és a viszontagság alakította kemény vonásuk, szép kiformált homlokuk, száj vonalaiknak határozottsága a régi képeken, melyek a 23