Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Filep Tamás Gusztáv: Utószó

művelődéstörténeti értékeinek újrafölfedezésére, s több írás található könyvünkben ezekből az évekből. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a nyelv nem agresszív nacionalizmust takar. A magyar ezekben az írásokban egy olyan Közép-Duna-medencei nemzetet jelent, amelynek szabadságát a szerzők — a nagyhatalmak fokozódó nyomása alatt — a szomszéd nemzetekkel való kapcsolatok szorosabbra fűzésével gondolták megőrizhetőnek. A magyar publicisták, akik a határmódosítást az önrendelkezési jog megnyilvánulásának tekintették, ugyanezen az alapon üdvözölték a szlovák államiság tényét. S voltak, akik az antihitlerizmus esélyeinek növelését többek között éppen a szlovák— magyar barátságban látták. Magyarázatra szorul a kötet alcíme: a Felföld fogalmát nem a lehetséges averziók hatástalanításának illúziójában használjuk a közismertebb Felvidék helyett, hanem azért, mert ez a történetibb fogalom, ez jelenik meg már Bornemisza Péter versében is, s mert a Felvidék fogalma csak utólag terjedt ki a hegyvidékről egész Szlovákia területére. S a könyvben található is erre vonatkozó utalás — amelynek nem áll módunkban ellentmondani, bár magunk a másik elnevezést is alkamazzuk. A kötet szerzői — néhányuk kivételével — a század magyar irodalmának ismert alkotói, többen klasszikusnak számítanak, vagy a csehszlovákiai magyar irodalom könyvekből, bibliográfiákból (az utóbbi esetben legalább név szerint) ismert képviselői. Az utóbbiak közül többen, már 1989 előtt is valamilyen ideológiai engedmény révén s néhány irodalomtörténész munkásságának eredményeként beilleszthetők voltak a „haladó hagyományba". Azóta az emigrációban meghalt Peéry Rezsőtől, Szvatkó Páltól, illetve az Amerikában élő Borsody Istvántól is jelent meg esszé-tanulmányválogatás a Kárpát-medencében, Vájlok Sándornak, a Prohászka Kórök mérvadó gondolkodójának pedig egy tanulmánya a Fazekas József összeállította Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918—1945 című kötetben. Három alkotó neve csenghet ismeretlenül, bár egykor híres emberek voltak. Erdélyi Pál (1864—1936), Erdélyi János fia, neves irodalomtörténész, az Erdélyi Múzeum szerkesztője, az Erdélyi Múzeum Egyesület főtitkára, a kolozsvári könyvtár igazgatója volt, Kolozsvár megszállását követően Erdélyt el kellett hagynia; 1920—29 között Komáromban élt. Szitnyai Zoltán (1893—1978) népszerű prózaíró volt, tárgyát nemegyszer a selmeci magyar—szlovák polgári családok életéből merítette. 1945-ben szélsőjobboldalinak ítélt magatartása miatt kényszermunkára küldték. 1949-től Ausztriában élt. Aradi Zsolt (1908—1963), 207