Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Cs. Szabó László: Szlovenszkói őrség

korlátait, képességeit jobban ismeri. Azonfelül a szabad vizsgálódás, szabad választás ideje is elmúlt. Lejárt a diákszabadság, a fiatalság először találkozik a gyűlölt, konzervatív apákkal. A kenyérgondban. Csak most tudja meg, hogy az elvont, elméleti-intellektuális válságon kívül — amelyben Európa ifjúságával osztozik — van egy csöndes, de letagadhatatlan nemzetiségi harc is. A miniszteri előszobában rájön, hogy magyar. A közép-európai missziótudat tűzhelye: Prága a meglett magyartól elvonja melegét, az egyenrangú diákot egyetemi évei után visszataszítja a szlovenszkói kisebbségbe. De nem csak Prága arca változik el. Magyarországon a romantikus nagy triász (Ady, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső) helyére a bajlátó, de konok népi realisták (Erdélyi, Illyés) kerülnek, Babits leszármazottai pedig élesre, támadóra hangolják a világpszichózisból szabaduló emberiességet. Európa felé fordulnak: a láthatárt körös-körül diktatúrák torlaszolják el, az ötéves tervnél, mely fiatal képzeletüket annyira megejtette, immár fontosabb Sztálin egyeduralma. Egy évtized alatt két Prágát, két Magyarországot, két Európát ismernek meg. De a megváltozott látvány nem éri őket olyan védtelenül, mint régen, befogadóképességük merevebb már, de jobban hasznosít. A világmegváltó szándék önvédelemmé szűkül, a szlovenszkói fiatalságban is kifejlődik az a rendszerező-feldolgozó hajlam, amely a példaadó magyar ifjúságot a politikai maradiság és megbújó epigonizmus gyanújába keverte. Az igazság az, hogy egyfelől a kenyérgond, másfelől a mindenütt erősödő humanista ellenállás visszavezette őket a legnagyobb realitáshoz s a legősibb emberséghez, „az öreg Garren" művéhez, a szlovenszkói magyar hagyományhoz. Amit eleinte az apák magánügyének s a magyar államhatalom alá temetett hazafias emlékműnek tartottak, egyszerre föléled, nem tapad hozzá osztályérdek, történelmi támaszt ad a masaryki aprómunka magyar változatának, s ugyanakkor humanista ellenállásukat is erősíti. Az angolok a megmondhatói, hogy egy hagyománynak inkább ereje van, mint hatalma. Elektromágneses sugárzása a szlovenszkói ifjúságot is átjárja, ki kell békülniök az apákkal, mégis folytatják az őrséget. Mást akarnak, mint a hatalomátvétel megőszült magyar tanúi, mások az emlékeik — azok huszárgyakorlatokra, ők marxista kézikönyvekre emlékeznek — mégis közös kultúrhagyatékból élnek. Mert ha „az öreg Garren" műve szabatos tartalom volna, s nem szellemi rádiumsugárzás, a kétféleképpen emlékező nemzedékek minden őrségváltásnál összevesznének a selejtezésen. Csakhogy a láthatatlan erőn nincs mit kiselejtezni, apák és fiúk 195